Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban
hatjuk annak kimondását, hogy a Nagytárkányi (s a vele egy tőből fakadó Agárdi) család idegen eredetű, német nyelvterületről származik. Ha ez a megállapítás helytálló, akkor az is bizonyos, hogy az eredetileg királyi Tárkány föld nagyobb részét a család őse adományba kapta. Amikor már írásos feljegyzéseink vannak, tűnik fel Adolf fia: Martonos fia: Benedek kezén az egyik Tárkány - a mai Nagytárkány -, míg a királyi birtok kisebb részén - a mai Kistárkányban - Boda fia: Konrád, a Kistárkányi család őse a másik adománybirtokos.38 A kérdés már most az: mikor történt a zempléni várhoz tartozó királyi birtok, Tárkány eladományozása? Német ajkúak betelepedése Északkelet-Magyarországra a 12. század közepétől volt folyamatos (a Szepesség, Abaúj megyében a vizsolyi német ispánság). Ám mégsem ez a köznépi hullám hozhatta Zemplénbe az említett Adolfot. Talán nem merész kísérlet, ha a Nagytárkányiak ősének zempléni birtoklását összefüggésbe hozzuk egy kevésbé közismert eseménnyel. 1213- ben a Halicsba tartó II. András király éppen a közeli Leleszen tartózkodott, amikor utolérték feleségének, Gertrúd királynénak meggyilkolása hírével, s az ezt tanúsító testrésszel (pars corporis) - a hagyomány szerint a szívével. A király ekkor elrendelte, hogy Leleszen temessék el a királyné idehozott földi maradványát, amely fölött két szerzetes imádkozzék az elhunyt lelki üdvéért. Ezt a kívánságát a király a monostor egy évvel később történt felszentelésekor írásba is foglaltatta.4 Zemplén ismert vidék volt Gertrúd királyné életében, mert a hagyomány szerint a közeli (Sáros)Patakon, az ottani királyi udvarházban hozta világra leányát, Erzsébetet - a később szentté avatottat -,5 ami arra utalhat, hogy házasságkötése (1200 körül) után, de leánya születése (1207) előtt többször is megfordulhatott e tájon. így az is elképzelhető, hogy a királyné kíséretének tagjaként jutott magyar földre, s kapott éppen Zemplénben birtokot a feltehetően isztriai, krajnai vagy meráni származású Adolf. A Nagytárkányiak harmadik generációjához tartozó Benedek - Martonos fia - neve 1284 körül merül fel, amikor az örökös nélkül elhunyt János fia: András két Tisza-bal parti birtokának, a Szabolcs megyében fekvő Őszödnek és Tölgyesnek az iktatására kérik fel a Gutkeled nembeli Keled fiák javára.6 A Tárkányiak negyedik generációját Benedek két fia: László és Dones képviselik, akik az ősök addigi szerzeményein megosztoznak. Életkorukról s szüleik rokoni kapcsolatai3a Ha a Kistárkányiak birtokainak (Bodoló, Gerepse, Maráza, Őrös, Rozvágy, Kistárkány, vö. 1320: RegSlov II, 252, AOkl. V, 783; 1321: AOkl. VI, 93) a fekvését tekintjük, akkor azok szinte körbeveszik az Agárdi-Nagytárkányi család összefüggő birtokait. Amiből arra következtethetünk, hogy a két rész eredetileg egységes egész volt, s csak később vált ketté. Azaz a Nagytárkányiak első generációja a király (II. András?) által a Kistárkányiaktól elvett birtoktestet kaphatott. Talán ezért figyelemre méltó, hogy a két család között a középkorban nem ismert házassági kapcsolat! 4 A szakirodalom eddigi álláspontját összefoglalta és az oklevelet kiadta: Érszegi Géza: A leleszi monostor alapítóleveléről (1214). Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv XVI. (2003) 13-28. 5 Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1986. 31. a forrás megjelölése nélkül. 6 DL 82845, Zichy I, 71. 37
