Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Bona Bernadett - Páll István: Nagytárkány népi építkezése
lása is vezetett. A szobában a kabolához vagy kandallóhoz építették a kemencét, amely később kikerül a konyhába, a szabad kémény alá (Barabás 1987, 238-245. térkép). A kemence később teljesen kiszorul a lakóépületből, és az udvar különböző részein kap helyet. A pontos emlékezet nem túl távoli időkig vezethető vissza: eszerint a konyhában boltívek fogták közre a szabad kéményt, amely alatt középen, a konyhában búbos kemence állt. Mára a búbost elbontották, a konyhát lepadlásolták, s megjelent a zárt kémény is. A szobákban kályha, csikósspór kapott helyet. A lakóház hátsó részéhez plusz helyiséget is építhettek, amelybe kemence kerülhetett. A kályhában, a spórban szénnel és fával tüzeltek. A fát a Tisza mellől hordták. Csak később, a ’60-as években kezdtek szénnel tüzelni. Régebben a ma látható, szilárd falas nyári konyha helyén deszkából készült építmény állt. Ekkor még benne volt a kemence, a falimasina, a katlan és a szabad kémény is. A mostani, 1963-64 környékén épült nyári konyhának már csak a végébe, a fészer alá építettek valamikor kemencét, amelyet mára már el is bontottak. Gazdasági épületek Ahogy arról már volt szó, gyakran egy fedél alá építették a kamrát vagy az istállót a lakóházzal. Régebbi elrendezésre utalhat, amikor a disznóól a házzal átellenbe épül (9. kép), míg újabban a porta hátsó traktusába kerül. Ezek fából, kőből is készülhetnek. Jellemző elemük az önetető. A kőből készült disznóóllal kapcsolatban újra szóba került a szentesi bánya, ahonnan a kő származik. A tyúkól általában a porta hátsó részén kapott helyet. A csűr a porta első részén áll keresztben, így zárva le azt a kerttől. A csűr vagy pajta egy része dohányszárítóként funkcionált. Az épület egyik végében istállót is kialakíthattak, melynek az utca felé és a kert felé is volt ajtaja. Az udvar felőli ajtó előtt rácsnak nevezett, lécekből összeállított kisajtó volt, amely a jószág szabad közlekedését meggátolta ugyan, de engedte az istálló szellőzését is. A hátsó ajtó mellé gödröt (shakta) ástak, ahova a hídlásból a trágyalé kifolyt, így azt közvetlenül fel lehetett használni a kertben. Az istálló padlásán szénát tároltak. Középen - elől is, hátul is - kétszárnyú nagy ajtók, felettük felnyitható deszkából összeállított csapóajtókhoz hasonló nyílászárók kaptak helyet; utóbbiak arra szolgáltak, hogy kezdetben a jól megrakott szekér, majd a cséplőgép is átférjen. A középen kialakított folyosó mindig a cséplés fontos helye volt. A csűr másik végén dohányszárító részt alakítottak ki, elöl, hátul és oldalt egyegy nyílóval, amelyek a szellőzést biztosították. A szentesi bányából származó kövekből készült az alap, a fundamentum. A falakat vályogtéglából rakták. Fedésük ma már pala vagy cserép. A csűr mára elvesztette funkcióját, és ha még mindig áll a portán, amelyet esetleg laknak, akkor raktárrá válik. A gémeskutat hajtókarral működő kerekes kút váltotta fel a portákon, de a földben az eredeti, szentesi kőből készült kút megmaradt. Ma már a föld felet-281
