Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
ségükkel elintézték az új iskola ügyét. Támogatást kaptunk még Fülöp Sándor, Proscsák Bertalan és Váradi Ferenc igyekvő segítsége révén. Itt, az új iskola épületében kapott helyet a szlovák tannyelvű iskola is Fazekas Magdolna tanítónővel és Nagy Pálnéval, akikkel kapcsolatban voltunk. A tanulóknak tanítási órán kívül különféle brigádmunkákban kellett részt venniük. Az úttörő (pionír) szervezet néhány tagja esküvők alkalmával verssel, köszöntéssel emelte a házasságkötések pompáját. A kultúra fejlesztésének érdekében különféle körök is létesültek iskolánkban: irodalmi kör - Csicseri Piroska, Szakács Ilona, továbbá az osztálytanítók: Babiák Jolán, Bálványi Ilona, Bucsay Lajos, Fazekas István, Fazekas Aranka, Dohányos Mihály, Kaszás Erzsébet, Juhász Mária, Kalapos Márta, Kacsi Mátyás, Marczi Ilona, Pituk Erzsébet, Perhács János, Pásztor Olga, Pitóczki Sándor, Simon Ernő, Tóbiás József, a Györgyfi házaspár, Gilányi Ilona, Tárczy Pál, Petrik Ferenc és felesége, valamint Szalay László és a későbbi Fazekas István (igazgató). Boros Kálmán a mandolinon való zenélést tanította, melynek eredményét oklevéllel bizonyította. Nagy Gusztáv tanítványaival több testnevelési versenynek volt győztese. Pásztor Béla pedagógustársam szintén a testnevelés szaknak volt kiváló tanítómestere. A zongorázni tanuló diákokat én készítettem elő a királyhelmeci zeneiskolában történő vizsgákra. Az iskolai énekkar ünnepélyeken való részvétele szintén a feladatom volt. Megemlíteném még a CSEMADOK tanítói, valamint a falusi felnőtt női és férfi énekkarvezetését. Ezért a munkámért elismerő oklevelet kaptam, melyet Kopasz József polgármester nemrégiben adott át. A dicsőség, a siker azoknak köszönhető, akik a napi munkájuk után, nem ismerve fáradságot, szívesen jöttek a próbákra és így növelték az ünnep szépségét. Létszámuk kb. 30-40-re volt tehető. Egy alakommal, a Borsiban tartott ünnepségen vett részt a csoport, melyet fényképen is megörökítettünk. Magunkévá tettük Sütő András erdélyi író mondását: »Amíg egy nép énekel, meszszire hallatszik, hogy létezik.« Az iskolai színjátszó csoport kiemelkedő fellépése a »János vitéz« c. daljáték volt, mely nagy hírnevet szerzett iskolánknak. Nehéz feladat volt ennek a megrendezése, melyben Fazekas István, Tóth Árpád és személyem zongorakísérettel vett részt. A szereplők kiválasztásában az iskola többi pedagógusa is segített, a sikerből ők is kivették a részüket. Főbb szereplők voltak: ifj. Vaszily Mária (lluska), Nagy Gusztáv (Jancsi, ill. János vitéz), Proscsák Bertalan (király), Juhász Irén (királylány), Magyar Éva (gonosz mostoha), Petrik Ferenc (strázsamester), a tündéreket és mellékszereplőket az iskola növedékei játszották. A pedagógiai ismeretek és a tanítás fejlesztésének gondolata hozta baráti kapcsolatba pedagógusainkat a sárospataki iskola pedagógusaival, akik a község vezetőinek és az igazgatónak szíves meghívására részt vettek az új iskola 20 éves fennállásának ünnepi ülésén. Osztálylátogatásuk alkalmával megállapították, hogy jól felkészült és kedves diákokkal találkoztak. Megtekintették az iskolában működő napközi otthon vezetését, amelynek Balázs Aranka volt a tanítónője. Az 1972-ben létrehozott iskolai étkezde a tantestület és a diákok, valamint minden jelentkezőt ellát ebéddel sok éve. Vezetője kezdetben Pásztor Bé267
