Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
tak, elvesztették munkahelyüket, nyugdijukat, nemzeti gondnokság alá helyezték kis- és középüzemeiket és a kisiparosok műhelyeit, nem kaptak kártérítést a háborús károkért, 1945-ben bezárták valamennyi iskolájukat - amelyeket csak 1949-1952 között nyitottak meg újra -, így még a betűvetést sem tanulhatták meg anyanyelvükön, majd a reszlovakizáció keretében bizottság előtt kellett tömegesen megtagadniuk nemzeti hovatartozásukat... Az évekig tartó üldöztetést és létbizonytalanságot 1948 végén, ill. 1949 elején korlátozták. Az 1948. október 25-ei 245. számú törvény ugyanis lehetővé tette a csehszlovák állampolgárság megszerzését. Ám a magyaroknak hűségesküt kellett tenniük... E politikának vetett véget az 1948-as „Februári Győzelem" (a köztudat így emlegette évtizedeken keresztül), „amikor is a Kommunista Párt győzött a beneši burzsoá politika felett, s megkezdődött az emberhez méltó, nemzetiségi hovatartozás nélküli gazdasági, politikai és kulturális élet”.6 Az enyhülés után 1949 márciusában megalakulhatott Pozsonyban a Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a magyar nemzetiség kulturális-társadalmi szervezete. Fő tevékenységi körei a népművészeti hagyományok ápolása, a nyelvművelés, a népművelés voltak. Ezután az ország falvaiban és városaiban nagy lelkesedéssel alakították meg a helyi szervezeteket. Nagytárkányban 1949 júniusában alakult meg a Csemadok helyi szervezete. Néhány lelkes, kezdeményező ember állt a szervezőmunka élére: Tárczy Károly Pál, Marczy István, Vaszily Pálné, Fazekas István, Juhász János, Csonka László, Nagy János és mások is, legtöbben évtizedeken keresztül aktív munkát fejtettek ki. A megalakulás után hónapról hónapra gyarapodott a taglétszám, az emberek természetesnek vették, hogy belépjenek, mert ez jelentette a keretet a magyar nyelvű kulturális élethez és az érdekvédelemhez. Legkorábban éneklőcsoport és színjátszó kör alakult, amelyek sokszor szórakoztatták a helyi közönséget, s felléptek más falvakban is. Szinte minden évben új népdalcsokor-összeállítással jelentkeztek, és csaknem minden évben színdarabot vagy esztrádműsort tanultak be. A Csemadok elnökei voltak az elmúlt 55 év alatt: Tárczy Károly Pál, Nagy Árpád, Kássa Zsigmond, Kopasz József. Joggal mondható, hogy a Csemadok nagytárkányi alapszervezete megalakulásától kezdve napjainkig a község s szinte az egész Bodrogköz kulturális életében jelentős szerepet töltött és tölt be. „Népzene, néptánc, kiállítás, színház, kirándulás, iskolai beiratkozási program vagy népszámlálás, mi mindenütt ott voltunk” - mondta a szervezet jelenlegi elnöke egyik évértékelő beszámolójában, s ez a megállapítás szinte folyamatosan igaz. Az év visszatérő rendezvényeinek a Csemadok volt mindig is a fő szervezője, az utóbbi években a helyi önkormányzattal összefogva: a hagyományos farsangi bálnak, a március 15-ei emlékműsornak, az anyák napjának, a nyugdíjasok köszöntésének, az újévi koncerteknek stb. De kivették részüket a millenniumi ünnepségek szervezéséből, a bodrogközi Csemadok Napok rendezvényei-6 Községi Krónika 261
