Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
lálta, amint egy imakönyvből ájtatosan könyörgött Istenhez; aztán előtte lelkiismeretét nagy érzéssel megnyitotta, Isten és a Boldogságos Szűz segítségét kérve. Mikor a felcser vasával sebéhez nyúlt, Vergiliusból idézte ezt: »Most van szükség bátorságra, Aeneas, most erős szívre!« A mi papunk akkor ösztönözte, hogy egészen Isten tetszésére hagyatkozzék. Ezt készséggel megtette, aminek nyilvánvaló jele volt, hogy mikor az atya látta, hogy a fájdalom súlyosbodik, és többek között ugyanúgy bátorította, ezt felelte: »Hiszen azt akartuk, Atyám, hogy így legyen!« Aggódva fiacskájáért, akit nyolcéves korában egyedül hagyott hátra, ebben a beteg állapotában kérvényt írt Mátyás herceg Ő Fenségéhez, és nem hitte, hogy megbízhatóbb embernek adhatja, mint ennek a papnak, kit ily szavakkal szólított meg: »Tudom, Atyám, hogy te természettől és hivatásodnál fogva igaz ember vagy, kérlek tehát, hogy ezt halálom után add át a Fenséges Hercegnek.« Azt kérte benn, hogy fiát a Társaság iskolájába küldje, hogy ott a nyolcéves gyerek a katolikus vallással és tudománnyal elteljék. - Végül is az esti órában, mely halálát megelőzte, mikor a láz a szokottnál hevesebben támadta meg: intetvén, hogy magát Isten akaratának engedje át, és hogy reményét Istenbe helyezze, így válaszolt: »Krisztus megholt érettem, hát én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és a te seregedben jártam.« Meghalt végre ez az igen katolikus férfiú és nemes lelkű katona, akinek ahogy eltöltött életét egész Magyarország bámulta, úgy mindenki magasztalta halálában Istent kegyelméért, aki a tizenkettedik órában is az elsők közé tudja emelni az ő választottait.” A költő halála után asszonytestvérei örökbe fogadták Balassa Jánost: Balassa Mária (a költő másik húga), Balassa Anna és Pachot András (Mária férje, füleki várkapitány) abban egyeztek meg, hogy Balassa Jánost hárman felnevelik. A fiú 1597-ben került el véglegesen Nagytárkányból, mikor nénje, Mária teljes fokú gondviselője és gyámja lett. Mindössze 17 évet élt az ifjú Balassi, 1602 márciusában halt meg (Siska-Kováts 2004). A költő Balassi után a következő évszázadban egy teológiai író neve fémjelzi a települést. A Bodrogközben évszázadokon át meghatározó szerepet játszó Sennyey családból származik báró Sennyey László jezsuita író. Tárkányban született 1631. május 6-án, Nagyszombatban halt meg 1702. január 13-án. Apja a dinasztiaalapító Sennyey Sándor, akinek hat gyermeke közül László került értelmiségi pályára, 1648-ban a jezsuita rendbe lépett. Bécsben, Grazban tanult, majd ugyanitt a filozófia és a teológia tanára lett. Nagyszombati rektorsága idején naplót írt, kézirata a budapesti Egyetemi Könyvtárban van, sajnos máig kiadatlan. Erdélyben is működött. Összefüggő teológiai műve, az Examenquadripartitum ordinandorum Grazban jelent meg először 1686-ban, s 14 kiadást ért meg. Másik hittani munkája Nagyszombatban jelent meg Conclusiones Canonico-Juridicae címmel. Része volt abban, hogy az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen a jezsuita rendet egyhangúlag befogadták Magyarországba és a csatolt részekbe. 1666-ban ő alapította újra a nagyszombati egyetemi nyomdát. Latin nyelvű római útinaplói, melyeket 1687-ben, 1693-ban és 1696-ban írt, a magyar utazási irodalom Faludi Ferenchez közelítő ízlésvilágát képviselik. Az útinaplókat Iványi Béla adta ki 1929-ben, Báró Sennyey László nagyszombati rektor római utazásai címmel (MÉL, 1969; MIL, 1994). A 19. században jeles emberek kerültek ki a másik híres bodrogközi családból, a Mailáthok közül. A nagytárkányi római katolikus templom falán emléktábla jelzi, hogy a családi sírboltban van eltemetve gróf Mailáth Antal (1801-1873) 244
