Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Mizser Lajos: A község nyelvi jellemzői
Szilágyi ’szilágysági’. 2. Puszta helynév: ez a típus nyelvünkben meglehetősen ritka, de nem példa nélküli: Dargó: Zemplén megye. 3. Melléknévképzős helynevek. A képző a magyarban az -i, a szlovákban pedig legtöbbször a -ský, amely a magyarban sokszor -oki formát vesz fel. Megjelölöm azt is, hogy az illető helység mely megyében van. Gönczi (a katolikusok írják így) ~ Gönczy (a reformátusok írják így): Abaúj megye, Győri: bár a Győr helységnév négy megyéből is adatolható, de itt a szomszédos Győröcske (Ung megye) jöhet csak számításba (vő. a földrajzi neveknél Győri oldal~Győri szög, a ma használt Győröcske alak csak a 18. század végétől ismeretes), Lippai: Pozsega, Ternes, Zala megye, Meggyest: hat megyében fordul elő, ezek közül a legvalószínűbb Sáros, Pólyi: Pólyi, Abaúj megye, Százvai: eredetileg Százfai: Abaúj megye, Tárczy: Tárca, Sáros megye, Tárkányi: Tárkány helységnév Bihar, Borsod, Heves, Komárom, Tolna és Zemplén megyében fordul(t) elő, de esetünkben csakis a szomszédos Kistárkányról lehet szó, Terebesi: Bihar, Szatmár és Ugocsa megyében is van Terebes, de itt a Zemplén megyei Tőketerebes a legvalószínűbb névadó hely, Váradi: csak távolabbi megyékben (Arad, Bihar, Nyitra, Somogy, Marosszék) fordul elő, nem tudhatjuk, hogy melyik volt a névadó. Szlovák: Hrabóczki < Hrabovský: a legvalószínűbb névadó helység a Zemplén megyei Hrabovec (nad Laborcom), magyarul: Izbugyarabóc, Vitószki < Vidovský: Vidová ’Vigtelke’, Gömör megye. 4. Népnevek: ezek a származás hozzávetőleges helyére utalnak. Eredetileg az etnikumra vonatkoztak, de később mellékjelentéseket vettek fel: pl. arról a vidékről származott, onnan választott magának feleséget, az ő szokásuk szerint élt, az ő vallásukat követte, sőt még valós vagy ráfogott tulajdonságot is jelölhettek: Magyar, Németh, Orosz (itt csakis ’ruszin' vagy ’görög katolikus vallású’ lehet a jelentése), Tóth. Szlovák: Polák 'lengyel', Szoták ’Ung megyei, Homonna környéki szlovák’ (az elnevezés alapja az, hogy a köznyelvi čo szót itt so-nak ejtik). 5. A helység valamely részén lakó: egyetlen adatunk van, az is német eredetű: Pachmann < Bachmann ’patak mellett lakó’. A B->P- váltás osztrák-bajor eredetre mutat. III. Foglalkozásra utaló családnevek. 1. A legtöbb esetben megnevezik a foglalkozást. A jelentést csak ott adom meg, ahol elengedhetetlenül szükséges, mivel a közszó vagy kihalt, vagy csak szűkebb körben ismeretes. Bodnár ’kádár, szekérgyártó’, Dobos ’katonai jelet adó személy, kisbíró, dobkészítő’, Hajdú ’marhapásztor; gyalogos katona; jobbágyszolgáltatások alól felmentett személy; fegyveres szolga; a Hajdúságban élő~élt személy’, Juhász, Kalapos ’kalapcsináló’, Kovács, Lakatos, Molnár, Pásztor, Puskás ’puskás katona; puskaműves, puskajavító’, Szűcs ’ruházkodásra alkalmas bőrök kikészítésével foglalkozó iparos’, Takács 'textíliák szövésével foglalkozó mesterember’, Vedres ’vödörkészítő; vízhordó’. Ruszin, szlovák: Puškár (ugyanaz a jelentése, mint a Puskásnak). Szlovák: Szedlák< Sedliak ’földműves’. 2. Előfordulhat az is, hogy csak utalnak a foglalkozásra, azaz megnevezik a létrehozott terméket, a foglalkozás eszközét, a munkavégzés helyét stb.: Buzogány ’buzogánykészítő; buzogányos katona’, Kása ’kásamolnár, kásatörő’, Mező ’mezőőr; a mezőn dolgozó személy’, Térjék 'a kígyómarás ellenszere; mákonyi tartalmazó gyógyszer’, az el238
