Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században
Csíki Tamás A megtelepedés útján A nagytárkányi zsidóság a 18-19. században A Magyarország keleti-északkeleti területein élő vidéki zsidóság 18-19. századi betelepedésére szilárd - s nem minden ellentmondást nélkülöző - történetírói értelmezések állnak rendelkezésre. Eszerint az izraeliták már a szomszédos Galíciában - ahonnan a „tömeges” bevándorlásuk a 18. század utolsó harmadában kezdetét vette - kocsmárosként, boltosként, házalóként, regálé- és haszonbérlőként s általában a falvak és a városok közötti ökonómiai kapcsolatok képviselőiként jelentek meg a feudális életvilágban, ami a birtokos nemességgel való szoros „szimbiózis” alapja lett (pl. Haumann 2002, 40-42; Schramm 1968, 360-362; Pietsch 1988, 55). S ezeket a karakterjegyeket a Magyarországra telepedő izraeliták nem csupán megőrizték, hanem - egy újabban megfogalmazódó vélemény szerint - a meghaladott hagyománnyal és az eredeti közösségi struktúrákkal (a galíciai stetlhez fűződő életformával) való szakítás nyomán felszabaduló készségeket sikeres vállalkozói stratégiákká transzformálták. Ami azonnal - legyen az a házalótól a nagykereskedőig vagy a regálébérlettől a tőkés földbérletig vezető, „szerves út” - „kollektív közösségi alkotásnak” minősült. S immár a városokban beteljesedő sikeres és látványos karrierek, a későbbi polgárosodási folyamat, illetve a zsidóság újfent kialakuló csoportsajátos tulajdonságainak előzményeként nyert funkcionális tartalmat (Hanák 1992, 28-30; Pietsch 2003, 75, 78-80. Vö. Kövér 2004, 37-38). Ez utóbbi állítás valóságtartalmát ezúttal figyelmen kívül hagyva, e tanulmány egyetlen település: a Zemplén megyei (a Bodrogközben fekvő) Nagytárkány 18-19. századi zsidóságát vizsgálja, még ha a rendelkezésre álló elszórt források és adatok csupán egy vázlatos kép kialakítását teszik lehetővé. Mégis, egy falusi (lokális) társadalom jórészt összeírásokra épülő, ám nominatív elemzésekre törekvő bemutatása, a fenti paradigma érvényesülésének korlátjait is körvonalazhatja. A Nagytárkányba, illetve Zemplén megyébe telepedő izraelitákról tehát a 18. század első harmadától rendelkezésre álló országos és helyi összeírások tájékoztatnak. Ám mivel ezek az 1740-es évektől 1846-ig fizetett türelmi adó számbavételét célozták (ami a kamara és az izraelitákat ugyancsak adóztató földesurak állandó ellentétéhez vezetett), hiányosságukra és pontatlanságukra kell 179
