Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
er lány és Steinberger Nándor, a Taub, a Stern, a Schwarcz család tagjai voltak a túlélők között. Akik visszatértek, azok is hamarosan elköltöztek (Királyhelmec, Kassa), sokan elhagyták az országot, Izraelbe távoztak. A Tisza töltésén álló, egykor gyönyörű zsinagógát 1950-51-ben verték szét. A túlélők leszármazottai járnak haza, a közelmúltban a síremlékeket rendbe hozták. A II. világháborút követően az amerikai állampolgársággal rendelkezők közül többen elhagyták Nagytárkányt, több esetben szétszakítva így családokat. Arra is volt példa, hogy a férj Amerikát választotta, a feleség Szlovákiát. Voltak, akik évek múlva tudtak csak hazautazni, mások esetében a családtagok kiutazása tartott évekig. A két világrend kialakulásával a családok egyik vagy másik ága a világ egyik vagy másik táborába került. Egyre nehezebb lett a kapcsolattartás. Megszűnt a kétlakiság, az ingázás, a kiutazások, rokon látogatások lehetősége. Az idő múltával lazultak a kapcsolatok. A demográfiai folyamatokat befolyásoló tényezők közül a II. világháborút követően eltűnt az amerikai kivándorlás. Érdekes megjegyezni, hogy a faluban élő viszonylag nagy számú, Amerikát megjárt, angolul tudó személy közül senki nem tanította gyermekeit, unokáit angolul. A vészterhes évek elmúltával, az 1960-as évekre tértek magukhoz a szlovákiai magyar települések, gyarapodott lélekszámúk. Nagytárkányban is hasonló folyamatot tapasztalunk. 1948-ben kisebb a település lakosságszáma (1500 fő), mint 1941-ben. Ez a háborús események és a magyarságot ért politikai, gazdasági, fizikai atrocitások következménye. 1960-ban éri el a falu népességszámának csúcsát (1795 fő). Az elmúlt ötven évben folyamatosan lassan csökken a településen élők száma. Különösen magas a csökkenés 1980-1991 között, 283 fő. Jelenleg 1344 fős népességével a Felső-Bodrogköz népes települései sorába tartozik Nagytárkány. Hasonló nagyságú, mint Bély, Bodrogvécs, Kisgéres, Borsi. Kisebb, mint Bodrogszerdahely, Lelesz, Szomotor, Tiszacsernyő, Királyhelmec. A fogyó lakosságú Nagytárkányban a népesség kor szerinti összetétele elöregedő társadalmat mutat. 2002-ben a 60 éven felüliek aránya (21,9%) meghaladja a 14 éven aluliakét (16,7%). A század második felében megváltozott a településen a nemek közti arány is, újra a férfiak vannak többségben (50,1%). Ez eltér a Közép-Európában tapasztaltaktól. Az ifjabb korosztályok csökkenő aránya, s a férfiak magasabb halandósága miatt jelentősen megváltozott a családi állapot szerinti megosztás. Kevesebb az egyedül élők (nőtlen/hajadonok) aránya, 38,3% (1938-ban még 59,4% volt). Jelentősen megemelkedett az özvegyek aránya, 10,2%. Közülük is kiemelkedő az idős korukra egyedül maradt hölgyek (17,6%) száma. Terjedőben a válások. A 36 elvált személy a lakosság 2,7%-át jelenti. Közöttük a férfiak száma és aránya magasabb (23 fő - 3,4%). Az újabb határváltozások és a politikai döntések, meghurcolások jelentősen befolyásolták a településen élők anyanyelvi és vallási megoszlását. A falu is megélte, átélte a reszlovakizációt (egy visszaemlékező szerint a falusiak megtagadták magyarságukat, szlováknak vallották magukat, de szégyellték tettüket), hivatalos szlovákká nyilvánításukat (akik nem írták alá a reszlovakizációt, azokat 1946/47 telén elvitték). Nagytárkányt nem érintette a lakosságcsere, volt példa viszont csehországi elhurcolásra és „malenkij robotra" (1944. december 2.), melyből évek lettek a Szovjetunióban (Szambor, Kaukázus/Örményország, 171
