Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
li Kisvárdát (9 fő) vagy Tiszasalamont (5 fő). Tizenketten alföldi, dunántúli, erdélyi területekről kerültek Nagytárkányba. Hárman külföldi születésűek, egyikük bécsi (Tarczay Dánielné Schinper Ludovika), ketten karintiaiak (Hraszl József és neje Murnik Júlia). Vizsgálhatjuk a lakosság foglalkozás szerinti megoszlását is az 1869-es adatok segítségével (7. táblázat). Eszerint a felnőtt férfiak 28%-a napszámosként, 21,3%-a földművesként, 9,2%-a földműves segítőjeként (családtag, fiú) kereste kenyerét. Ugyancsak jelentős hányad az évi bérért szolgálók aránya, 109 fő (szolgálók, cselédek, juhászok). Sokféle mesterember élt a településen: molnár (Czerő István), kőműves (Kalapos János), lakatos (Kalapos József), suszter (Harzenbaum Miklós, Réday Mihály), ács (Petrik András), szűcs (Sirgula Gábor), szabó (Váczy Imre), asztalos (Bellovecz János), kovács (Puškár István, Dobos Sándor), csizmadiasegéd (Szirás József). Földbirtokosként csupán Pásztor István szerepel; feleségével és hat gyermekével él négyszobás nagy lakásában, gyermekei mellett képzett nevelő, Valkoszky Ede dolgozik. A kereskedelmet a zsidó vallású lakosság tartotta kezében, kis- és nagykereskedő (Mandel Benjámin, Fridman Ábrahám, Kesztelbaum Dávid, Schwarcz Ignácz), kocsmáros (Feldman Mihály), edényárus (Klein József), fakereskedő (Veisz József) volt közöttük. Ugyancsak a zsidók köréből került ki a jószágbérlő (Bürger József, Berger Jakab, Fucks Ábrahám), a regálébérlő (Schwarcz Márton), a szappanos (Ungléder Herman), a metsző (Veisz Ferenc), a harangozó (Schwarcz Áron) és a három izraelita magántanító (Schrarber Ábrahám, Klein Jakab, Fried István). Hivatalnokok, állami alkalmazottak - akár nyugdíjasként (Tárczy Dániel - állami mérnök) is - éltek a településen: orvos (Zarubay Bódog - Szentmártonban született), tanító és orgonista (Lusánszky István), a dohányfelvásárlásban dolgozók (Hraszl József, Székely Mihály), pandúrok (Szederkay János, Szabó György), csendbiztos (Csinálossy Károly). A cigány lakosság köréből került ki a 3 zenész (Bodák József, Lakatos András, Demeter Lajos), a 2 vályogvető (Horváth József, Karika János) és a pontosan nem meghatározott munkás (Demeter János) is. Az idős korú férfiaknál három esetben azt jegyezték meg, hogy alamizsnán él családtagjai körében. A nők foglalkozási szerkezete kevésbé tagolt (8. táblázat). A felnőtt nők 67,2%-a háztartásbeli és további 9,4%-a ebben segítő. Utóbbiak a többgenerációs családok fiatalabb - anyóssal vagy édesanyával együtt élő, dolgozó - hölgy tagjait jelentik. Hét esetben a földdel rendelkező családoknál a férj halála miatt a feleség szerepel családfőként, földművesként. 15-en napibérért, napszámosként keresik kenyerüket, míg 21-en évibérért szolgáltak. Két varrónő is dolgozott a faluban, 9 idős asszonyt a család alamizsnásként tart el, két cigányaszszonyt (Horváth Klára, Horváth Erzsébet) vályogvetőként írtak össze. 1869-ből először állnak rendelkezésre adataink a lakosság írni-olvasni tudásával kapcsolatban (6. táblázat). Nagytárkány népességének szűkén fele tudott olvasni a vizsgált időszakban (a 7 évesnél idősebb lakosság 49,4%-a), az írás tudományát azonban mindössze 22,2%-uk bírta. Nagyon jelentős a férfi és a női 153
