Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században
Tamás Edit Nagytárkány népessége a XVIII-XX. században Bevezetés Nagytárkány a mai Szlovákia területén, a Felső-Bodrogközben fekszik. Története összekapcsolódik a magyarság ezeréves kárpát-medencei jelenlétével. A nemzetiségileg és vallásilag igen változatos Zemplén vármegye egykori Bodrogközi járásában, a magyar nyelvterületen belül található a település. Vallásilag ez a felső-bodrogközi rész azonban már nem oly egységes (református), mint az Alsó-Bodrogköz. A település történetének áttekintésére nincs lehetőségem, s nem is feladatom. A falu eltelt évszázadaiból csupáncsak 200-300 esztendő sajátos, történeti demográfián át történő áttekintésére van lehetőségem. Természetesen ezt sem azonos mélységben, hiszen az elmúlt korok időszakából más-más minőségű adatok állnak rendelkezésemre, fgy egyes problémák megvilágítása részletesebb, máskor hosszú évtizedek áttekintése csupán csak nagyvonalú lehet. A Bodrogköz és a hasonló nevű járás, miként neve is jelzi, a Bodrog, a Tisza és a Latorca által határolt területet foglalta magába a történelmi Magyarországon, területén 43 településsel. A terület a szabályozás előtt a Tisza és a Bodrog vízbirodalmához tartozott. Nagy kiterjedésű mocsarak, nádban, sásban gazdagtavak, lápok jellemezték. A halászat, a vadászat volt a fő foglalkozás. Szántók csak a magasabban fekvő területeken voltak. Az árvíz járta réteken szarvasmarhát tenyésztettek. A dombok tövében, a mocsarak közé beékelve északon sűrűn kis falvak hálózata, nagy gyümölcsösök, délen elszórt, terjedelmes községek. Az északi részen alakult ki a terület két központi jellegű települése, Lelesz és Királyhelmec is. Nagytárkányt a terület népesebb falvai közé sorolhatjuk. Különleges közlekedés-földrajzi helyzete, hiszen közvetlenül a Tisza partján feküdt. Sóháza, sóhivatala, sólerakata a máramarosi sószállítás kiszolgálására létesült közvetlenül a folyó partján. A XIX. század közepén a település természeti környezete a Tisza szabályozása folytán megváltozott. A falu melletti folyóág holtággá változott. Az egykor sóházat is éltető vízi forgalom távol került a településtől. A szabályozás révén a mocsarak, nádasok eltűntek, a legelők megfogytak, lettek viszont hatalmas búzaföldek. A gyümölcsösök, dohányföldek helyén répa, lucerna. A vasút által megközelíthető településeken át egyre inkább tapasztalható a XIX. század végén a falvak átalakulása, a régi szokások felhagyása. 145
