Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között
Ezeknél a többnyire csak a templomban és az iskolában észrevehető változásoknál jelentősebb volt az, hogy a település kastélyos urai kicserélődtek. A Senynyey-részt, miután gróf Sennyey Antónia gróf Majláth Józsefhez ment férjhez, leányági osztályrészül magával vitte örökségeként - benne Nagytárkányt is a Majláth grófok vagyontömegébe -, s osztatlanul két fiára, gróf Majláth Józsefre és Antalra örökítette át, akik közül Majláth Antal főispánként szolgált Zemplén megyében.7 A regulázatlan - az allodiális árutermelő gazdálkodásra a feltételek hiányában alkalmatlan - határú faluban ez sem jelentett különösebb változást. Legfeljebb a gazdatisztek, ispánok, a jószáginspektorok cseréje alkalmával változtak a szeszélyek. Az élet sűrűje és rendje csak keveset, mert bár az 1840-es években elkészült a Bodrogköz vízrendészeti munkálatának a terve, s 1846-ban megkezdték a terv kivitelezését, de 1848-ig - pénz, akarat és kellő jogi, szervezeti és állami támogatás hiányában - mérhető, az itt élő emberek életmódját és termelését befolyásoló változás nem történt. Továbbra is látogatta Nagytárkány határát, főleg a szénatermő rétjét az árvíz, megringatva, megrontva a renden levő szénát, elrohasztva, penészesitve a boglyákba rakottakat. A lakosság megélhetését veszélyeztető áradások akkor váltak tragikusakká, amikor a Tisza, a Bodrog és a Latorca egyszerre kezdtek el rakoncátlankodni. Ilyenkor az erdők, rétek és legelők mellett megmosta az árvíz a nem nagy kiterjedésű szántók lábát is, kisebb-nagyobb területű őszi vetés termését sodorva veszélybe. A Bodrogköz természetföldrajzi adottságainak kényszerítő hatásához és a földesúr-jobbágy viszony hagyományaihoz évszázadokon keresztül alkalmazkodó településen a törökök kiűzése és a Rákóczi-féle szabadságharc lezárulásától az első történelmi értékű változást a Mária Terézia által rendeletileg kikényszerített úrbérrendezés ígérte. Az úrbérrendezés Mária Terézia uralkodása idején Nagytárkány lakossága is hozzászokott, hogy a bírónál, a plébánosnál vagy a Sennyey uraság kúriáján egyre gyakrabban jelent meg a járási főszolgabíró vagy a helyettese, hogy összeírja a korcsma- és mészárszék bérlőit, a földesúri regálék usuálóit, a megtelepedett vagy a vándorló cigányokat. Összeírták időnként a pálinkafőző üstöt tartó jobbágyokat, a görögöket, a zsidókat, a kereskedőket, a kézműveseket, a jobbágyok megadóztatható javait, szolgáit szőlőit, gyümölcsöseit... A felvilágosodott uralkodónő mindenről tudni akart a birodalmában, ezért mindent számba vett. A fentebb említett öszszeírások nem nagyon foglalkoztatták Nagytárkány lakóit. Náluk néhány zsidónál, egy-két kontár iparosnál és egy gyakran cserélődő kocsmabérlőnél mást nem találtak az összeírok.8 1772. március 16-án a szokottnál mégis izgatottabban fogadták Nagytárkányban is a conscriptorokat. Nem a szokásos összeírás céljából érkeztek. Ezúttal a falu jobbágyiakéinak és földesurainak viszonyába kívánt beavatkozni a királynő, ezért küldte szét országszerte az összeíró bizottságait. E vi7 Nagy Iván: Magyarország családjai i. h. 8 Mindezekre lásd a Zemplén megyei levéltár összeírásait. 131
