Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között
Takács Péter Nagytárkány 1770-1848 között Nagytárkány a Kárpát-medence geográfiai, tájföldrajzi és ebből fakadó néprajzi tagoltsága szerint a 171-172 ezer katasztrális hold kiterjedésű Bodrogközben fekszik. Története során mindvégig megmaradt falunak. Távol a történelem nagy országútjaitól, a jelentős csatahelyektől, a nagy hadvonulásoktól, kicsit félrehúzódva a Tisza romboló áradásaitól is, csak olykor-olykor „öblítette meg a lábát" a Bodrogközt időről időre vízzel megtöltő Tisza, Bodrog és a távolabbi Latorca.1 A Tisza jobb partján fekszik - ma határközeli csendben -, az általunk vizsgált időben félórányi gyaloglásra a folyótól, szemben a bal parti Győröcskével. A Kárpátmedencét államhatárokkal feldaraboló Trianonig a két település - Nagytárkány és Győröcske között - állandó volt a kapcsolat. Évszázadokon át valamelyik földesúr vagy a két falu közbirtokossága által fenntartott rév biztosította a két part közötti összeköttetést. Ennek a Bodrogköz és a szabolcsi Tisza-könyök térségében települt falvak egymással történő alkalmi érintkezésén túlmenő jelentősége volt. A folyók, árterületek szabdalta Felső-Tisza mentén ez a rév biztosította az ungvári, munkácsi, királyhelmeci, kisvárdai, újhelyi vásárok messze földről történő látogatását. Ennél is fontosabb volt, hogy a nagytárkányi-györöcskei rév nélkül nehezebb és bonyolultabb lett volna a Felső-Tisza-vidék és a Nyírség lakóinak és állatainak a sóellátása. A nagytárkányi sóház ugyanis nem kis szerepet játszott a Tisza-könyök és a Felső-Nyírség lakóinak sóhoz juttatásában.2 A tárkányi „sódepositoriumróľ',3 a Tiszáról és a Bodrogközről említést téve többé-kevésbé be is határoltuk azokat a kereteket, amelyek között Nagytárkány története és lakóinak az élete a 18. század utolsó harmadától a 19. század közepéig zajlott. 1 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén megye. Budapest 1900.; Frisnyák Sándor: A kultúrtáj kialakulása és terjedése a Nyírség és a Felső-Tisza vidékén, Pristyák Erika: A Felsö-Tiszavidék leírása Magda Pál és Fényes Elek munkáiban, Lóki József: A Nyírség és a Felső-Tiszavidék gazdasági életének földrajzi alapjai. Ez utóbbi dolgozatok: Frisnyák Sándor (szerk.): A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza. Nyíregyháza 2002, 23-40., 87-100., 127-132. p. 2 Takács Péter - Udvari István: Adalékok a Felső-Tiszavidék sógazdálkodásához a 18. század végétől. In Németh Györgyi (szerk.): Manufaktúrák és korai tőkés ipari kisvállalkozások. Miskolc 1994, 183-208. p. 3 Takács Péter - Udvari István: Adalékok a Felső-Tiszavidék sógazdálkodásához a 18. század végétől (Máramarostól Szepesig). In Udvari István (szerk.): Hodinka Emlékkönyv I. Nyíregyháza 1993, 303-324. p. 129
