Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

15. táblázat

Nagytárkány jobbágyai az 1684. évi urbáriumban

(Jobbágyok)

ĽC

Ökör

Tehén

ÜSZŐ

Sertés-C

Ü

Telek

1.Varga János és fivére Gáspár

4

3

2

2.Özv. Szakács Jánosné

2

3.Bolyi István, Szakács György apósa

6

4

3

4

2

4.Téglás Pál

3

6

2

2

5.Gál András

2

2

2

2

6.Mohai(?) Mihály (Bolyba ment)

7.Gerő András

1

3

8.Szopkó János, Deres Mihály apósa

1

2

3

9.Mészáros János

10.Sáfár Mihály

1

2

’/<

11.Szőcs Mátyás mesterségével szolgál

3

zsellér

12.Varga András mesterségével szolgál

1

1

zsellér

13.Csizmadia János mesterségével szolgál

2

2

zsellér

Forrás: MÓL UeC 60/4; 115/3

Az 1684. évi urbárium az első, ahol a nőági rokonságra is utalnak (Szakács György és Deres Mihály apósa), az úrbéres jogviszonyt ugyanis a helyi viszonyokat jól ismerő uradalmi tisztviselő rögzítette. Sajnos, a jobbágycsaládok népességi és gazdálkodási viszonyaira nincsen további forrás, így nem tudjuk, az apósok, vejek, menyek hogyan éltek, hogyan osztoztak a beltelken és a kültelki paraszti munkákon. Az urbáriumban 3 jobbágy már az 1662. évi dézsmajegyzékben is szerepel: Sztropkai János (1684-ben: Szopkó János), Téglavető Pál (1684-ben: Téglás Pál), Gerő András, de több családban a generációváltást is nyomon követhetjük 1662 és 1684 között: Szakács János és Mihály-János özvegye, Szűcs István és Mátyás - Mátyás, Gál István - András, Varga János - János és fivére, Gáspár (+ Varga András). Voltak azonban olyan törzsökös jobbágycsaládok is, amelyek (legalábbis férfiágon) nem érték meg a törökkor végét, mert kihaltak, esetleg költözés vagy társadalmi emelkedés folytán kerültek ki a falu adózói közül; ilyen a Tompa, a Kovács, a Harci, a Bíró, az Istenes család.

Az urbárium szerint a 17. század végén 10 telkes jobbágycsalád él Nagytárkányban, 9-en félteiken, 1 jobbágygazdaság pedig negyedtelkes. Az elitet az igásállattal rendelkező négy- és hatökrös Vargák, Bolyi István (Szakács-rokonság) és Téglás Pál képviselte, a többi jobbágynak alig volt állatvagyona, kivéve a tehenet. A népesség egészére nehéz következtetni, bár az urbárium a családokban élő - már munkára fogható - fiúkat is összeírta, a legtöbbet Szűcs Mátyásnál és Téglás Pál háztartásában. Az összeírásban szereplő 23 férfi mögött még számos családtag, legalább ugyanennyi nő, munkára képtelen gyermek és öreg volt, ezek azonban rejtve maradnak a forrásokban. Az urbárium alapján csak a kézművesek minősülnek zsellérnek, bár nem lehetetlen, hogy ők is jobbágytelken éltek, s mesterségük miatt mentették fel őket a jobbágyi járulékok alól. A kézművességnek a tradicionális társadalomban képviselt értékét jelzi, hogy a földesúr gyakran engedi el a jobbágyi kötelezettségeket kézműipari termékek és szolgáltatás fejében, 1601-ben Nagytárkányban Orosz György mellett

104