Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Frisnyák Sándor: Táj és ember
Frisnyák Sándor Táj és ember* Nagytárkány a Bodrogköz egyik Tisza meliéki települése (1. ábra). A Bodrogközt három folyó, a Tisza, a Bodrog és a Latorca határolja. Kiterjedése 945 km2. 1920-tól a kistáj két állam: Szlovákia és Magyarország területéhez tartozik. A tájtörténeti kutatók a Karcsa-medertől északra eső szlovákiai területet (389 km2) Felső-Bodrogköznek, a Magyarországhoz tartozó déli felét (556 km2) Alsó- Bodrogköznek nevezik. A Bodrogköz két része - a meglévő különbségek ellenére - természet- és gazdaságföldrajzi egység. A bodrogközi táj képét a víz és az ember formálta. A táj és az ember kapcsolatát az alkalmazkodás és az átformálás tevékenységi rendszere jellemzi. A községmonográfiában a természettörténeti folyamatokat, táji adottságokat és az ember környezetátalakftó munkáját azért szükséges felvázolnunk, mert ezek ismeretében helyesen értékelhetjük azokat a társadalmi-gazdasági jelenségeket és folyamatokat, amelyek a mai állapotok kialakulásához vezettek. Nagytárkány bel- és külterülete alig több, mint 15 km2, így a geológiai szerkezetét, kialakulását és mai felszínét csak egy tágabb térbeli keretben lehet tárgyalni. Ez a térbeli keret a Bodrogköz, amely a Kárpát-medence földrajzi centrumtérségét alkotó Alföld egyik résztája (mikrotérsége). A természeti környezet A 100 000 km2-es Alföld fiatal (neogén és negyedidőszaki) töréses katlansülylyedék, morfológiai szempontból feltöltéssel elegyengetett síkság. Fejlődéstörténete alapvetően két fő fázisra tagolható. Az első fejlődésszakaszban, amely a miocén kor közepéig tartott, a felszín domborzati képe a jelenleginek éppen fordítottja volt. Az Alföld helyét tektonikus (= szerkezeti) árkokkal és kismedencékkel tagolt különböző magasságú, elő-, ó- és másodidőszaki röghegységvonulatok foglalták el. A tájfejlődés második szakaszában, mintegy 16-17 millió évvel ezelőtt, a miocén kor közepétől a röghegységek süllyedésével és a Kárpátok kiemelkedésével megindult a medence kialakulása. A süllyedés később, a pliocén korban a korábbinál nagyobb intenzitással folytatódott. Az egyes rögök és rögcsoportok önálló mozgásdinamikával különböző mélységbe süllyedtek. A kialakult medencébe benyomult a tenger. Az alaphegységi rögökre a medence peremén 100-600, a medence belsejében 600-4500 méter pannon tengeri üle* A tanulmány a T034569. sz. OTKA kutatási programhoz kapcsolódik. 9
