Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején
2 disznót és 65 mérő (1 mérő = 54 liter) zabot szállítottak. Ugyanabban a hónapban az alsó- és felső-köröskényi táborba Szentpéteri Imre csapatának küldtek 202 kenyeret és 2 disznót. 1704 januárjában Szeredbe Gerhart György kapitánynak adtak 56 libra (1 libra = cca 560gr) marhahúst, 6 libra szalonnát és vajat. 1704 áprilisában első ízben voltak katonák beszállásolva Sellyén. Tajnay Pál két zászlóaljnyi katonasággal egy hétig tartózkodott a városban. Ez idő alatt elfogyasztottak 156 méc (1 méc = kb. 1,69 liter) bort, 6 méc vajat, 3 disznót és egyéb élelmet, „konyháravalót”, ahogy azt a korabeli leírás megnevezte. Az ágyúk Lipótvárra vontatásához a sellyeiek még 1704-ben 4 ökröt is adtak. 1704. december 27-én a sellyei kastélyból Almási Ferenc, Komárom megye alkapitánya 148 méc abrakot vitt el. Balog István kapitány csapata 486 lovának, Szentiványi János csapata 166 lovának, Géczy Gábor 55 lovának, Tannay Pál 33 lovának, Sámboky Péter 25 lovának, Tóth Márton 22 lovának, Zay Lőrinc 95 lovának abrakot. 1705 januárjában Bottyán János csapatának a sellyei kastélyból 282 méc abrakot adtak ki. Január folyamán még Balog János, Vég János, Géczy Sándor, Pető György, Bodoky István, Esterházy Antal hadnagyának, Somodi Ferenc főhadnagynak a parancsára adtak ki takarmányt. 1705 februárjában a kastélyból Dávid Imre, Ocsvay Pál, Károlyi Darvas Ferenc, Ragoz János, Bossányi Ferenc, valamint Ocskay László és Károlyi Sándor katonái vittek el abrakot. 1705 márciusában Kastyán Miklós, Takács Ádám parancsára kellett ismét takarmányt adnia az uradalomnak a felkelő csapatok szükségleteire. Az egész uradalomból 1704 decembere és 1705 márciusa között 1866 méc abrakot vittek el. A Vecsére beszállt katonák lovainak szükségletére erőszakkal elvittek ezen kívül 1000 méc abrakot a kastélyból. Ezek a terhek a földesurat terhelték, de a Sellyére beszálló katonák, 1705- ben Loczi András kapitány ezrede, majd később 4 zászlóalja a város lakóit terhelte. A nekik adott élelem 12 mázsa hús, 30 méc bor és az erőszakkal elrabolt tulok értékét 8 aranyra értékelték a sellyei elöljárók. A vecsei táborba 1705 augusztusában további élelmet voltak kénytelenek adni a város lakói, s amit nem adtak a katonáknak, azt azok maguk vitték el. A Mátyusföld stratégiai jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején is nagyon jelentős volt. Mint már előtte oly sokszor és utána is, főleg 1848-49-ben játszott döntő szerepet a lezajló katonai események során. Pozsony, Bécs közelsége, valamint az a tény, hogy Mátyusföldön áthaladtak az ország déli és északi, valamint nyugati és keleti részeit összekötő utak, még inkább fokozta stratégiai jelentőségét. Geográfiai fekvése gyakran előnyére vált, a török hábo-25. Hajdú 72
