Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében

Tallós első írásbeli említése a Szlovák honismereti szótár szerint 1646-ból származik. Ez az adat azonban téves, mivel már 1634-ben mintegy 150 lakosa és 45 háza volt. Jelenleg 1606-ból ismerjük a rá vonatkozó legrégibb oklevelet, amelyben Tarlós alakban szerepel, de 1594 körül telepíthették, hasonlóan Nádszeghez. A 17. századi forrásokban Tarlós és Tallós néven szerepel. Kezdettől fogva a semptei várbirtokhoz tartozott, amelynek területén jött létre.

A legrégibb oklevél, amelyben Kajal neve Quajol formában szerepel, 1297- ben kelt. III. András ezzel az oklevéllel Rufus, magyarul Vörös Ábrahámnak ajándékozta az örökös nélkül elhunyt Un birtokát. 1415-ben a Kajali nevű nemesi család birtokaival kapcsolatban említik az oklevelek a falut, e család előnevéből ítélve leszögezhetjük, hogy Kajáiról származtak. 1425-ben a Bazini családnak volt Kajaion birtoka. 1437-ben Zsigmond király Bende Miklós gyermekeinek ajándékozta Kajal falu egyharmadát. Az egyik gyermek, Ilona volt, akinek férje később a Kajali családból származó Chep Dénes. A falu már a 15. században Alsó és Felső, majd a 16. században Kis- és Nagykajalra osztódott. Még a Mohács előtti időben több nemesi család volt itt birtokos, köztük a Bor, Borsay, Dienes, Sighardy és mások.

Tósnyárasd neve Naros alakban 1307-ben említődik, amikor a Nyárasdi Dema fiai Miklós és Pascae kérésére Tamás esztergomi érsek megengedi, hogy kápolnát építsenek. Még a 14. században a szentgyörgyi Temlin kapja előbb zálogba, majd adományként. 1418-1420-ban a szentgyörgyi Groff Péter fiai, valamint Bor Tamás pert folytattak a kürti Beke fiai és más nemesek ellen erőszakos cselekmények elkövetéséért. A falu a 16. század közepén Thottnyarasd néven szerepel, ekkor már Mérey Mihály birtoka volt.

Ábrahám 1266-ban említődik Szent Abraam néven. Hogy ekkor már fejlett település volt, azt az bizonyítja, hogy Sebes volt nyitrai ispán itt adta ki egyik oklevelét. Ugyanazon évben a Majtény határát leíró oklevélben is szerepel. 1430- ban már a semptei vár tartozékai közt találjuk. 1439-ben Albert király Semptét Rozgonyi Simon fia, István pozsonyi ispánnak adományozta a Szepességben nyújtott katonai segítség fejében. A semptei vár tartozékaként Ábrahám többször cserélt gazdát a 15. század második és a 16. század első felében is.

Az Ábrahám szomszédságában fekvő Gesztet oklevélben 1231-ben említik, lakói pozsonyi várjobbágyok voltak. A 15. század elején a nagyszombati klariszsza apácáknak volt itt birtokuk, akik a 16. században is megmaradtak a falu földesurának.

Szene neve Zempch formában első ízben Csandal határleírásában szerepel. 1323. április 8-án Károly Róbert itt keltezte azt az oklevelét, amelyben többek között megparancsolta a pozsonyi ispánnak, hogy az osztrák herceggel kötött béke érdekében minden határsértővel szigorúan járjanak el.

57