Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében

Mátyás király halála után igényt tartott a magyar trónra, a magyar-osztrák határ menti területeket, elsősorban a mai Szlovákia nyugati részét katonáival feldúl­ta. Az elpusztult falvak sorában volt a már említett Mihályfalva is. A település új­jáéledésére minden bizonnyal legkésőbb a 18. század második felében, 1785-1787 között kerülhetett sor, bár feltehetően már előtte éltek itt néhá­­nyan, hiszen az 1756-os zsigárdi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben már szó esik egy Szent Mihály völgye - népiesen Király réve - jezsuita birtokról. A Király­rév elnevezés elárulja azt is, hogy a település eredetileg, feltehetően 1252-ig ki­rályi birtok volt, és a Feketevízen rév volt a faluban. Ezt megerősíti a már előbb említett Brodnuk elnevezés is. Királyrév az újratelepítés idején, vagyis 1785-1787-ben már a Királyi Kamara birtoka volt. Az idetelepült jobbágyok a sellyei uradalomból, főleg Pered községből kerültek ide, de minden bizonnyal Ki­rályfáról, Hosszúfaluról és Sellyéről is jöttek ide jobbágyok. Királyrév lakóinak sorsa tehát feltehetően azonos volt a már említett települések lakóinak sorsá­val. A 18. századi népszámlálási adatokban Pereddel együtt szerepel, és mint major volt feltüntetve. A népszámlálási adat ellenére állíthatjuk, hogy ekkor már önálló település volt Királyrév, hiszen saját elöljárói, bírója és esküdtjei voltak, akik már községi pecséttel is rendelkeztek.15 Diószeg első írásos említése 1326-ból való Gyozyg alakban. Az oklevélben Apka település határleírásában szerepel. Apka elnevezés alatt egy szélesebb te­rületet kell értenünk. E terület része volt az 1222-ben említett Fudemus is16, amelyből a későbbi Puszta-, valamint Nagy-Födémes faluk maradtak fenn. Az Apka, majd a Fudemus nevű települések a királyi méhészek települései voltak. Diószeg mai kataszterében Milej (1212-ben említődik), Dudvág (1217-ben emlí­­tődik) és Dudvágseg (1307-ben említődik) léteztek a középkorban. Diószegnek a 14. században több birtokosa volt, 1361-ben a vöröskői uradalom birtoka volt. 1398-ban Stibor vajda birtokába került, majd 1399-ben az óbudai apácák sze­rezték meg a falut birtokcsere útján. Rövid időre a 15. században semptei vár­birtok is volt, az óbudai klarissza apácák azonban nádori ítélet alapján 1423- ban visszakapták birtokukat. Diószeget 1467-ben Mátyás Bibi Györgynek és Péli Balázs semptei várnagyoknak adományozta, ami miatt per támadt. A falut végül a 15. század végén ismét birtokukba vették az óbudai apácák, akik a mohácsi csata után is földesurai voltak a falunak. Diószeg, mivel a Pozsonyba vezető főút mentén feküdt, sokszor esett különböző pusztítások áldozatául. Pusztafödémes legrégibb említése 1221-re tehető Fudemus néven. E telepü­lést, amely minden bizonnyal nemcsak Pusztafödémes, hanem Nagyfödémes elődje is volt, II. András király 1221-ből származó oklevelében maradt fenn. Ez­zel az oklevéllel a király egy Sazlo nevű személynek három ekealjnyi földet ado­mányozott Tewel földjén. Az adományozott birtok leírásánál említődik Fudemus falu, vagyis villa Fudemus. Az első írásos emlék elárulja, hogy 1221-ben már fej­lett település létezett e név alatt. Minden bizonnyal királyi szolganépek, királyi méhészek lakták. Mint említettük, ez a falu is része volt egy nagyobb, Apka ne­vű területnek. Az Apka elnevezés az apiarius, méhész latin szóból származik. Fö­­démes az első írásos említés idején királyi birtok volt, később egy része foko­54

Next

/
Oldalképek
Tartalom