Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében
Novák Veronika Mátyusföldi települések az okleveles források tükrében Mátyusföld történelme a régészeti leletek bizonysága szerint az őskorban kezdődik. írásbeli források azon településekre, amelyek e régió kereteibe tartoztak, a magyar írásbeliség kezdetétől maradtak fenn. A legrégibb olyan oklevél, amelyben olyan terület szerepel, mely később a Mátyusföld része volt, a Szent István által kiadott pannonhalmi apátság alapító oklevele, amely az oklevéltan szakértői szerint 1001, mások szerint 1002-ben íródott.1 Az oklevél fennmaradt példánya ugyan későbbi eredetű, de a benne foglaltak megegyeznek az eredeti oklevélben megírtakkal. Csak az oklevél toldalékában szereplő adatok vitatottak. Ezek között találjuk a „terra Wag" nevű területet is, mely minden bizonnyal később íródott az oklevélhez, de a régészeti, valamint a művelődéstörténeti adatok ismeretében megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy ez a terület már a 11. század elején az apátság birtoka volt. A terra Wag elnevezés alatt a mai Deáki területe, valamint Vágkirályfa, Vágsellye és Pered mai kataszterének egy része érthető. Vannak nézetek, amelyek szerint a terra Wag alatt a Vág folyó és a Kis-Duna által bezárt területet kell érteni egészen a Vágnak a Dunába ömléséig. Maga a Vág szó az etimológusok szerint germán eredetű, és hullámzó vizet jelent.2 A Wag szónak, mint területnek, településnek, falunak megjelölésével a 13. század első feléig találkozunk. Szent László korában 1093-ban a Vág nevű birtokról feljegyezték, hogy jó gyümölcsöse, 2 tava és erdője van. 1102-ben II. Paschalis pápa megerősítette Szent István adományozását, amely az esztergomi érsekség területén levő Vági Szűz Mária egyházra vonatkozott. Ez az egyház a mai deáki templom román stílusú félkörű apszisú kápolnája lehetett. A Wag nevű területet később Salának hívták. Erről egy 1239-ben kelt oklevélből szerezhetünk tudomást, ez ugyanis szó szerint leírja, hogy Salát Szent István és Szent László király idejében Wagnak nevezték. A Sala név legrégibb ismert írásos előfordulása az 1105-1110 közti időszakra tehető, és abban az oklevélben említődik, amely arról tudósít, hogy Moyzes nyitrai ispán el akarta venni a Szent Márton egyház ama birtokát, amelyet egy S. nevű nemes Szent István király engedélyével az egyháznak adott. Az ügy megvizsgálásával Gyárfás püspököt bízták meg, azonban annak végleges eldöntésére Esztergomba hívták az érintetteket, és az akkori szokásoknak megfelelően az igazság kiderítésére tüzesvas-próbát hirdettek. Moyzes ispán részéről az előírt napon nem jelent meg senki, így ezt a területet a pannonhalmi apátnak ítélték, és határait újra kijelölték. Annak ellenére, 45
