Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
Bukovszky László A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön A Mátyusföld szervezett közegészségügyi ellátásának történeti alakulása több szálon haladva a 16-17. századra nyúlik vissza. Bár már a középkorban tudomásunk van bizonyos regulákról, melyek elsősorban a járványok idején életbe lépett szigorú intézkedésekre vonatkoztak, vagy a közterületek, kutak vizeinek tisztaságát szolgálták, a közegészségügy közigazgatási rangra való emelését csak a 18. század felvilágosult reformjai hozták meg.1 Mivel a régió településstruktúrájára a néhány kuriális falu és mezőváros kivételével elsősorban a jobbágyfalvak voltak jellemzőek, ennek összefüggésében alakult a közegészségügy egészen a 19. század második feléig. Az egészségügyi ellátást a vármegyék saját kormányzási hatáskörükön belül gyakorolták, általában nem megfelelő szinten. III. Károly 1714-ben kiadott rendeletének - mely felszólította a vármegyéket egy-egy megyei orvos alkalmazására és betegházakkórházak létrehozására - teljesítését a megyék kedvezőtlen anyagi helyzetükre hivatkozva elhárították. Kedvező fordulatot jelentett az országos egészségügyi politikában a helytartótanács mellett 1738-ban létrehozott állandó egészségügyi bizottság felállítása, mely az egész országra kiterjedő általános érvényű rendeletekkel próbálta a közegészségügy kérdését rendezni. A 18. század első harmadában a pestis járvány veszélye miatt Nyitra vármegye közgyűlése 1731- ben a megyei orvosi állás megszervezéséről döntött. Ugyanakkor a közgyűlés elhatározta, hogy megyei orvosnak csakis római katolikus vallású egyént alkalmazhat.2 A vármegye a megyei orvos fizetését évi 300 írtban állapította meg, s a következő évben 1734-ben gr. Erdődy Ádám László püspök, nyitrai főispán Krommer Jánost kinevezte a megye első főorvosává.3 1747-ben a megyei főorvos hivatalát már Steiner Arnold viselte, aki a Helytartótanács rendelete szerint végezte el a dohányzók összeírását a vármegyében.4 Mária Terézia felvilágosult kormányzásának egyik rendeletével 1752-ben előírta, hogy minden vármegye legalább egy fizetett állandó orvost (physicus) és minden járásban egy sebészt (chirurgicus) alkalmazzon. A rendelet szerint orvos csak egyetemet végzett személy lehetett. A megyei főorvos hatóságilag ellenőrizte a vármegye közegészségügyi állapotát, felügyelte a gyógyszertárakat és a megyében működő sebészek és bábák tevékenységét. Nyitra vármegye egészségügyi helyzetének felmérése során 1764-ben Rozenzweig Dénes megyei főorvos kimutatása alapján a vármegyében 1 főorvos, 24 sebész, minden járásban egy okleveles bába és 8 gyógyszertár volt.5 A nyolc gyógyszertár közül a Mátyus-309
