Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet
den bizonnyal a hitténtéssel és a keresztény tanok terjesztésével is foglalkoznak6 A bencések deáki templomában használják 1228-tól a tatárjárásig azt a Pray Györgyről elnevezett kódexet, amely az egyik legbecsesebb nyelvemlékünket, az első összefüggő magyar szöveget, a Halotti beszéd és Könyörgést tartalmazza. Az óbudai apácák 1363-tól birtokolják Jókát, Boldogfát és Körmösdöt.7 A Szent Klára alapította, kontemplativ életmódot folytató klarissza apácák rendje már a 13. század első harmadában tért hódít Magyarországon. Az óbudai kolostort 1334-ben Nagy Lajos anyja, Erzsébet királyné alapítja.8 Minden bizonnyal az anyakirályné hatására adományozza a király a mátyusföldi birtokokat a rendnek. Az apácák a török veszély elől menekülve kerülnek közelebb mátyusföldi birtokaikhoz. A mohácsi csatát követően Nagyszombatba, majd - Buda eleste után - Pozsonyba kerülnek. Az 1713-1714. évi pestis elől pedig nagy részük Diószegen talál oltalmat.9 Mátyusföld további egyházi birtokosai a pozsonyi káptalan, a nyitrai Szent Emmerán egyház és a nyitrai püspökség. Az első templomok is főként azokon a településeken épülnek, ahol egyházi birtokok is vannak. Ilyen a már említett Deáki, melynek Szűz Mária tiszteletére emelt templomát először 1103-ban említik az okiratok,10 de az Árpád-korban épül a boldogfai, a kismácsédi és az egyházfai templom is. A 13. század közepén már önálló plébániával rendelkezik Sellye, a 14. században pedig már a következő települések is: Vágkirályfa, Jóka, Nagyfödémes, Diószeg, Galánta, Hidaskürt, Nagymácséd, Hosszúfalu, Sempte, Szelőce, Tornóc, Szered, Taksony és Vágszerdahely.11 A 16. század elején Mátyusföldön is meggyengül a katolikus egyház, a főurak nagy része protestánssá lesz, a püspökök pedig inkább törődnek anyagi gyarapodásukkal, mint híveik lelki épülésével. Podmaniczky István nyitrai püspök híveivel perlekedik, majd évekig nem is töltik be ezt az egyházi tisztséget. A nyitrai püspökség javait 1534-ben Thurzó Elek szerzi meg, és öccsét, aki még csak nem is pap, ülteti a főpásztori székbe. A plébániák nagy részén nincs ez idő tájt pap, és Sellyét kivéve mindenütt jól képzett, tanult protestáns prédikátorok működnek, akikkel a katolikus papok nehezen tudnak versenyezni.12 Az Oláh Miklós érsek által 1561-ben és 1562-ben kiküldött vizitátorok Galántáról és környékéről a következőket jelentik: „Hidaskürtön és Vízkeleten a nép ugyan visszatért az eretnekségből a katolikus valláshoz, a vízkeletiek azonban tartottak földesuraiktól, a Hegyiektől. Szomorú képet mutatott Galánta, ahol már évek óta nincs pap. A nép követte földesurát a katolikus vallás elhagyásában. A vallással végképp nem törődtek, templomba nem jártak, az egyházi épületekből világiakat csináltak.’’13 Az ellenreformációt a vidéken Forgách Ferenc érsek indítja meg. Keményen lép fel, visszafoglalja a protestánsoktól a templomokat, elűzi a 103. Templomszentelés 13. századi ábrázolása 284
