Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: Elemi oktatás a Mátyusföldön
Az 1938-ban bekövetkezett határmódosftás után az oktatás terén az első gondot az iskolarendszeren belüli különbségek okozták. Magyarországon az elemi iskolák 6, a visszacsatolt területeken pedig már 8 osztályosok voltak. A tanítóknak, hogy állásukban továbbra is megmaradhassanak, származási és megbízhatósági bizonyítványokkal kellett magukat igazolniuk az illetékes Vármegyei Királyi Tanfelügyelői Hivatal Igazoló Bizottsága előtt. 1939. szeptember 1-jétől a visszacsatolt területek iskoláinak irányítását a budapesti, a kassai, a komáromi, a miskolci és a szatmárnémeti tankerületekre bízták. Mátyusföld területe a Komáromi Tankerületi Királyi Főigazgatóság hatásköre alá került. A tankerület magában foglalta Komárom, Esztergom, Nyitra-Pozsony és Bars-Hont vármegyék, valamint Komárom törvényhatósági jogú város területét. Székhelye Komárom, a tankerületi királyi főigazgató pedig Csaplovics József volt. Mátyusföld iskolái Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegyék királyi tanfelügyelőjéhez tartoztak. Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegye területén 10 tanfelügyelőség alakult ki: Szencen - Khin István magyardiószegi római katolikus tanítóval, Jókán - Heringes Lajos szenei római katolikus tanítóval, Pozsonyvezekényben - Boros Béla alsószeli ágostai hitvallású evangélikus igazgató-tanítóval, Galántán - Mikuss Elek tallósi községi igazgató-tanítóval, Alsószeliben - Osvald Lajos vágsellyei állami igazgató-tanítóval, Zsigárdon - Ivány Ferenc deáki református igazgató-tanítóval, Tardoskedden - Massnyi Kornél érsekújvári római katolikus tanítóval, Nagysurányban - Staudt Ferenc érsekújvári római katolikus igazgató-tanítóval, Nagycétényben - Markovics Károly nagysurányi községi igazgató-tanítóval, Csuzon - Dinnyés Károly udvardi római katolikus igazgató-tanítóval.7 A visszacsatolt területek tanítóságának szócsöve volt a Felvidéki Magyar Tanító c. lap, melynek főszerkesztője Boros Béla volt.8 Az 1940:20 te. újra módosította az 1868-as alaprendelkezést. Kitolta az iskolalátogatás felső határát a tanuló 15. életévéig. így a korábbi hatosztályos népiskolai rendszer helyett bevezette a nyolcosztályos népiskolákat. A törvény érvényesülését azonban akadályozták az időközben kialakult politikai és társadalmi események. A katonai szolgálatra bevonult családfők, férfierők hiánya megmutatkozott az őszi és a tavaszi munkálatok elvégzésénél is. Az 1940-es tanévben a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1940. szeptember 3-án kelt 171.198/1940 V.ü.o. számú rendeletével engedélyezte, hogy a népiskolák 7. és 8. osztályos tanulói számára lerövidítették a tanévet. A rövidített tanévet kérvényezni kellett, melyet az illető község bizonyítvánnyal igazolt. Az 1940/1941- es iskolai év így csak novemberben kezdődött. A visszacsatolt területrészek iskoláiba bevezették a leventekiképzést is. Az 1921-ben kiadott 53. törvény és az azt végrehajtó Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 9000/1924 sz. rendeletével kialakított leventeintézmény az ifjúság katonai előképzésére irányult. A törvény értelmében minden 12. évét betöltött ifjú 21 éves koráig leventeköteles volt. A 1939:2 te. az önként jelentkező 10-19 éves lányokra is kiterjesztette a kiképzést. A leventeoktatásnak fokozatosan komoly háttere épült ki. Leventeegyesületek, -otthonok, -szakosztályok alakultak. 269
