Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön
végén kb. 80 alkalmazottja volt. 1939-ben a részvénytársaság újraalakult Szenei Mú'malom Részvény Társaság Szene néven. A társaság célja a műmalom üzemben tartása, üzleti tevékenység, mindenféle mezőgazdasági termékkel - zsírral, szalonnával, mezőgazdasági cikkel, géppel való kereskedés volt. Az alaptőke értéke az eredeti 600 000 cseh korona átszámítása folytán 250 000 pengőben lett megállapítva. 1938-ban az igazgatóság tagjai Neumann Ede, dr. Fejér Miksa, dr. Ivánka Milán, Tauber János, Lickner János voltak. 1940-ben a társaság alaptőkéjét 857 143 pengőre emelték, de csak rövid időre, 1943-ban ugyanis a tőke értékét 480 000 pengőre állították vissza. A következő évek folyamán mint igazgatósági tagok Nigel Law, Viscount Robert, lord Robert Bridgemann, gróf Khuen Héderváry Károly, vitéz Ondódy Frigyes, Körper Mór voltak bejegyezve. 1945 után államosították. SZENCi MÖMALOM RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, SZENC. 73. A Szenei Mú'malom Rt. ipartelepe a 20. század harmincas éveiben Gazdasági és Ipari kereskedelmi Szövetség, Szene. 1936-ban alapította az Ehrenfeld Testvérek Téglagyár. Teljesítménye napi 25 ezer, évi 2,5 millió darab tégla volt. Átlag 60 munkást alkalmazott.38 Grünfeld Adolf téglagyára, Szered. 1911-ben alapította meg Mátyusföld egyik legnagyobb téglagyárát, melyet modern üzemmé fejlesztett. A városi képviselő-testület, több szociális intézmény tagja, és az izraelita hitközségnek volt az alelnöke. Szeredi cukorgyár. Szeredben két cukorgyár is létesült, sorrendben az elsőt özv. Seeberné, bécsi lakos alapította 1845-ben. A tulajdonosnő 20 évre kibérelte gróf Esterházy Károly birtokait, ahol a szükséges cukorrépát termelték. Az üzemet a francia származású szakember, Theophil Adolph Berliér vezette, aki a gyárat részvénytársasággá alakította. 93 munkást alkalmazott. A gyár modern gépparkkal rendelkezett, mégsem volt azonban életképes. Az 1845/46-os idény alatt 1500, a következő évben pedig 1800 bécsi cent cukrot termeltek.39 A termelés azonban a szükséges tőke hiányában fokozatosan csökkent, míg végül 1856 körül teljesen leállt. A gyár épületeit ezért malomipari célokra alakították át. 211
