Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön

malomipari termékeket értékesítsék a hazai és főleg a külföldi piacokon is. Ezek már komoly gépparkkal felszerelt üzemek voltak. Az ipari műmalmok és kereskedelmi malmok általában a nagy részvénytársaságok kezén voltak. A bankok érdekes módon, ellentétben a cukoriparral, viszonylag későn ismerték fel az adott iparban rejlő bevételi forrást, így egészen a 19. század végéig csak kis mértékben voltak érdekeltek a malomiparban.

67. Egy budapesti gőzmalom belső tere

A malmok hajtóereje szintén különböző. Egyes típusú berendezések a természet adta energiával (a szél- és a vízimalmok), ismét mások pedig mesterséges energia- (gőz-, villany-) meghajtással működtek. A különbség a műmalmok és a magánkézen lévő apró malmok termékeinek teljesítménye és minősége között óriási volt. Ez a megállapítás vonatkozik a mátyusföldi malmokra is, vegyük csak pl. a Vágsellyei Műmalom és Áramfejlesztő Rt.-t, a szenei és a diószegi Mária- Műmalmot. Ezek a malmok korszerű, fejlett berendezéssel, s szinte minimális munkaerővel a hazai piac mellett külföldön is értékesítették termékeiket, kiváló minőséggel. Természetesen, nem szabad figyelmen kívül hagyni a jóval kisebb teljesítményű és gyengébb felszerelésű helyi érdekeltségű malmokat sem. Ezek a családnak és néhány munkásnak nyújtottak megélhetést. Berendezésük, felszerelésük korántsem tudta megközelíteni a fent említett műmalmokét. 1945-ben Nagyfödémesen, Szencen, Vágán, Alsószeliben, Nádszegen, Ábrahámban, Alsószerdahelyen, Felsőcsöpönyben, Semptén és Diószegen - itt ket-199