Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között
A fogyaszt As i MzOvetkx’jr.rt az egyed ül i tswrvtv.et, amely osztálv-, párt-, felekezeti :és'nemzetiségi küJöriibáég nélkül van hivatva « fogyasztok érdekeit megvédeni. A foggasztAsi 9xör*>tkczct alfaja mindenki előtt nyitva áll, aki vásárló erejének btüMwrvezósc révén éíefcfenntar* tósát olcsóbbá akarja tornai. Hto még mon vagy tagja a fogyasztási- szöxxstkesetnek, ügy azonnal lépj be oda & váőároij ott, mert az a mi üzletünk, tehát ä tied iá. Ha ttuf r tagja vagy a fogyasztási szövetkezeinak, úgy tnrtzd «rein előtt, hogy' a tagul való belépéssel még nem tettél eleget szövetkezeti küteles- Bégednek'.. Afali szövetkezeti tag mindent a fogyasztási szövetkezethrn vásárol, tehát ez a te kSteleaeéged is, ha gazdaságilag meg akarsz erősödni. A fog>'«Kzti*j aaövt*tkeaetek árubeszerző szervezete a »liunzH" sziíretkvzf-ii ár>uhtízpont lialúntán^ amely a legjutányosabban szálljtja az összes házUrtáni és gá^daeágj szükségleteket, « ff«Hza<áüel#zőn“fkezí'f Gatúntán elfogad betéteket könyvecskére é* folyósáimláru. Folyósít jelzálog-, váltó-és fotyó- Bzámla-költseöxióket. A »zővetkezeti családok lapja & »Hanza« Szttwikxrzeti U)*âyy melynek tanulságos és szórakoztató cikkeit, • szövetkezeti éa gazdasági tanácsait »enlri sem nélkülözheti. A kereskedelem nem újkori találmány. Az emberiséggel egyidős, csakúgy, mint a szövetkezés. Az önellátó termelés megváltozásával párhuzamosan megnövekedett a kereskedelem szerepe, mert a nagybirtok áruelőállító szerepe az 1848-as, 1853-as gazdasági fejlődés: törvények értelmében átértékelődött. Az ipar elkülönül, önállósodik, a majorságok volt szakemberei, kézműves iparosok most már nemcsak saját - a majorság szükségleteire - termelnek, így fölös árukészletük értékesítését a közvetítőkre: kereskedőkre bízzák. Nem volt ez másképp a Mátyusföldön sem annak ellenére, hogy ez a régió nem rendelkezett különleges jogú és állású városokkal. Geopolitikai helyzete predesztinálta erre az új szerepre: egyrészt, mert a Via Bohemica ezen a régión át vezetett Budáról, Esztergomon, Semptén át Prágába és Krakkóba; másrészt, s erről már szintén írtunk: a nyugat közelsége a gyorsabb polgárosodás alapfeltételeként ezt lehetővé tette. A kereskedelem eredete az Árpádok koráig - ha nem régebbre - nyúlik viszsza, s a 19. és 20. század törésvonalán az általunk kutatott időben nagyon fontos szerepet játszott a Mátyusföld lakóinak, elsősorban termelőinek életében. A vásárok útján nyílt alkalmuk megszabadulni fölös termékeiktől (gabona, zöldség, állatállomány), amelyek értékesítése újabb befektetést, netán mezőgazdasági földterületeik növekedését eredményezte. Mátyusföldön az uralkodók által engedélyezett kirakodó- és marhavásárok (mezőgazdasági haszonállatok) egyúttal a település fejlődési szintjét is jelentették. A régió leggazdagabb vásárnapokkal rendelkező települései közül ki kell emelnünk Szered városát, amely központi helyzetének - Sempte, Via Bohemica -, a Vág folyón történő faúsztatásnak, valamint ügyes kereskedő népének köszönheti elsőségét. A tárgyalt időszakban a városnak nyolc kirakodó- és nyolc marhavására volt, amely kibővült a faúsztatás adta és a fafeldolgozó fűrésztelepek áruival. A város gazdag kereskedelmi tevékenységét nagyban segítette az 1840-ben beindult Pozsony-Nagyszombat lóvasút, majd az 1846. november 1-65. A galántai Hanza Szövetkezeti Aruközpont reklámhirdetése 190
