Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pálinkás László: Politikai pártok és mozgalmak és a politikai rendszer a Mátyusföldön az első Csehszlovák Köztársaság időszakában (1918 - 1938)
Pálinkás László Politikai pártok és mozgalmak és a politikai rendszer a Mátyusföldön az első Csehszlovák Köztársaság időszakában (1918-1938) Az első világháború befejeződésével új politikai helyzet állt elő. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, helyében megalakultak az utódállamok. 1918. október 28-án létrejött a Csehszlovák Köztársaság. 1918. október 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács kiadta a turócszentmártoni deklarációt, amely kimondta a Felvidék csatlakozását az új államhoz. 1918 végén, 1919 elején a csehszlovák csapatok fokozatosan megszállták a Felvidéket, ezzel Mátyusföld egész területe is az új államhoz került. A magyarlakta vidékek lakossága a megszállást azonban egészen a trianoni békeszerződésig csupán átmenetinek tekintette, és nem hatalomváltásként értelmezte. Ennek ellenére 1920-ra megalakult a Csehszlovákiában működő két legjelentősebb magyar párt: az Országos Keresztényszocialista Párt és az Országos Magyar Kisgazda és Földműves Párt (1925-től Magyar Nemzeti Párt). Ezt az tette szükségessé, hogy 1920 áprilisára kiírták a nemzetgyűlési választásokat. Csehszlovákia volt az összes utódállam közül etnikailag a legkevertebb. 1921-ben állampolgársággal bíró lakóinak száma 13 374 364 volt, ebből 8 760 937 (65,51%) volt csehszlovák, 3 123 568 (23,35%) német, 745 431 (5,57%) magyar, 461 849 (3,45%) pedig ruszin (rutén, orosz, ukrán) nemzetiségű. 2,12%-át alkották a lakosságnak az egyéb nemzetiségűek (zsidók, cigányok, lengyelek, románok). Ezen kívül 238 ezer lakosnak nem volt csehszlovák állampolgársága.1 A politikai rendszer Csehszlovákiában demokratikusabb volt, mint a történelmi Magyarországon. Csehszlovákia az alkotmány szerint parlamentáris demokrácia keretei között működő köztársaság. A képviselőket az általános, titkos és egyenlő választójog alapján választották a Nemzetgyűlés két kamarájába. A szenátusnak 150, a képviselőháznak 300 tagja volt. A szenátust 8 évre, a képviselőházat 6 évre választották, a képviselőház azonban csak egy alkalommal, 1929-1935 között, a szenátus pedig egyszer sem tudta kitölteni teljes hivatali idejét, mert előrehozott választásokra került sor. Csehszlovákiában 1918- 1938 között minden kormány koalíciós volt, melyben átlag 5-6 párt vett részt. A köztársasági elnököt a nemzetgyűlés két házának együttes ülése választotta meg.2 Csehszlovákiában választójoggal rendelkeztek a nők is. Ezt a választási 149
