Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
A Mátyusföld magyarsága a kialakult helyzetet békésen fogadta. A többség a bevonult katonaságot egyfajta rendfenntartó egységekként értelmezte, nem számolva azzal, hogy a katonai megszállás egyúttal impériumváltást is eredményez majd. A februári általános postás- és vasutassztrájk idején magyar felségjelű repülőgépekről szórt röplapokkal polgári engedetlenségre szólították fel a helyieket. Šrobár miniszter a Tanácsköztársaság kikiáltását követően statáriumot rendelt el az ország területén. A Tanácsköztársaság sikeres nyári ellentámadása idején a magyar lakosság több helyen megkísérelte a vasúti és távírdái vonalak, hidak megrongálásával lelassítani a csehszlovák katonai ellátást. A legfőbb katonai parancsnokság parancsára a megye zsupánja (főispánja) a Pozsony-Komárom és a Pozsony-Érsekújvár vasútvonal mentén fekvő településekről túszként két-két tekintélyes személyt internáltatott, azzal, hogy az esetleges szabotációk során teljes vagyon- és fővesztéssel feleltek.40A megye több tucat településéről 68 személyt: jómódú gazdát, kereskedőt, iparost internáltak.'11 Azok után, hogy a Vörös Hadsereg 1919. június 2-án elfoglalta Érsekújvárt, a Mátyusföldön átmeneti jelleggel egy-vagy kétnapos „hatalmi vákuum” jött létre. A magyar seregek júniusi sikeres előretörését több helyen szimpátiával fogadták. Ezt csak fokozta, hogy a csehszlovák hivatalnokok a hadi helyzet miatt elhagyták addigi állomáshelyüket. Vágsellyéről az előretörő Vörös Hadsereg elől Trencsénbe evakuálták az egész vasútállomás személyi állományát az ott lévő berendezéssel és egyéb ingóságokkal együtt.'12 A szenei vasútállomás tisztikara szintén elhagyta állomáshelyét.'’3 A sikeres magyar offenzíva miatt több helyen atrocitásokra került sor. Miután a Tanácsköztársaság seregei június 2-ára virradóra elfoglalták Érsekújvárt, Felsőszeliben az a hír járta, hogy a magyar seregek előőrsei már elérték Galántát. A községben összeverődött 40-50 fős tömeg a 37. csehszlovák tüzérezred három járőröző katonáját lefegyverezte és túszul ejtette.44 Az események kapcsán június 4-én Vágán a helyi lakosok tüntetéssel fejezték ki nemtetszésüket a csehszlovák katonai megszállással szemben és a magyar honvédséget éltették. A kivezényelt csendőrség sortüzének kettő, más források szerint három áldozata volt.45Szencet szintén elhagyták a csehszlovák hivatalnokok. A lakosság már a magyar katonaság fogadására készült, de a június 7-én kivezényelt prágai sokolisták teremtettek rendet a településen. A házkutatások során több tucat fegyvert foglaltak le, és az érintettek közül több személyt, köztük a vasútállomás volt főnökét a terezíni fogdába internálták.46 A Párizsban 1919. január 18-án megnyílt békekonferencia június 12-én döntött a végleges csehszlovák-magyar határvonalról, mely megegyezett a december 23-i antantjegyzékkel.47 A június 13-i Clemenceau-jegyzék felszólította a Forradalmi Kormányzótanácsot a magyar csapatok kivonására a megállapított határvonal mögé. A Vörös Hadsereg kivonulásával párhuzamosan Pozsony megye zsupánja, Zoch Sámuel június 28-án kiáltványban fordult a megye magyarjaihoz, melyben ismertette a párizsi békekonferencia végleges döntését, mely szerint Pozsony megye teljes egészében Csehszlovákiához tartozik,48 melyet a versailles-i Kis-Trianon-palotában 1920. június 4-én aláírt békeszerződés „de jure” is rögzített. 131
