Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
November elején a megyei hatóság hivatalosan is megkapta a Csehszlovák Nemzeti Bizottságtól az ország első törvényét, mely az önálló csehszlovák állam létrejöttét deklarálta, és a csehszlovák néphez intézett felhívását. A november 8-án postázott küldemény jogi érvényesítésére a megye nagyon rugalmatlanul és későn reagált. A törvényhatósági bizottság december 16-i ülésén a törvényt és a felhívást elutasította, és annak érvényességét „a tót népre" nézve nem ismerte el.17 A szlovák nemzetiségi törekvések eseményei a Mátyusföldön 1918 utolsó hónapjaiban Szered kivételével nem éreztették hatásukat. Ettől függetlenül a helyi nemzeti tanácsok mellett a közrend fenntartására és bizonyos politikai céllal fegyveres polgár- és nemzetőrségek alakultak. A megye alispánja táviratban utasította a járási főszolgabírákat 1918. november 2-án azok megalakítására, megszervezésére.18A fegyveres testületek ellátását kezdetben a települések önkormányzatai, majd a Hadügyminisztérium fedezte. A források szerint november első felében több településen megalakult a fegyveres polgár- és nemzetőrség: Szencen, Pusztafödémesen, Nagyfödémesen, Diószegen, Nagymácsédon, Szeredben, Galántán, Taksonyfalván, Vágsellyén, Tornócon, Deákiban, Pereden, Negyeden, Farkasdon stb. November közepén a megyében alakult nemzetőrség ellátásához, díjazásához a Pénzügyminisztérium Budapestről jelentős összeggel járult hozzá. A pénzt a megyei Pénzügyi Igazgatóság az egyes járási adóhivatalokhoz folyósította, s onnan vehették át a helyi nemzetőrség parancsnokai az ellátmányra megítélt anyagi támogatást. Pozsony megye hat járása közül a Galántai járás nemzetőrei számára különítették el a legnagyobb tételt: 100 ezer koronát.19 A polgár- és nemzetőrség helyi alakulatainak megalakítása elsősorban a frontról visszatért megbízható vagy tartalékos katonatisztek nevéhez fűződött.20Feladatuk a középületek, ipari létesítmények, közraktárak őrzésére, a közrend fenntartására korlátozódott. Általában minden helyi alakulat a helyi önkormányzat által biztosított őrszobával, „laktanyával” rendelkezett. Az antant jóváhagyása mellett decemberben megkezdődött a Felvidék stratégiai megszállása a cseh és szlovák katonaság és csendőrség részéről. A magyar honvédség kivonását az országrészből a december 6-i Barthal-Hodža-féle megegyezés állapította meg. A Budapesten aláírt egyezmény alapján a magyar fegyveres erők többé-kevésbé az etnikai határt figyelembe véve foglalták el állásaikat. Hodža a megegyezést inkább taktikai szempontok alapján írta alá, hogy a csehszlovák fél időt nyerjen,21 és megakadályozza egy esetleges népszavazás lehetőségét a Felvidék kérdéses területeinek hovatartozásáról.22 A megállapodás szerint december 6-át követő napon a csekély számú honvédség a Dévény-Szered-Érsekújvár vonal elfoglalásával a Mátyusföldet stratégiai hellyé emelte. Az átmeneti demarkációs vonal megvonásával a csekély számú magyar honvédség, egyes források szerint a 31. honvédezred egységei rövid időre Galántától északra Nagymácséd-Gány-Vága vonalán építették ki állásaikat annak ellenére, hogy a megegyezés alapján a honvédségnek Galántától 9 km-re délre kellett volna elvonulnia. Hodža január 3-i jegyzékében el is panaszolta Károlyinak a történteket, mely december 11-én egy kisebb fegyveres összetűzéshez vezetett Nagymácséd külterületén, ahol az előrevonuló cseh-szlovák legio-127
