Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
A császári katonaság jelenléte újabb terheket rótt a régió lakosságára. A hadsereg élelmezési és ellátási követelései csak fokozódtak. A legnagyobb megterhelés Szene és Diószeg mezővárosokra esett. Annak ellenére, hogy a két település a császári sereg állomási és átkelési helye volt, a katonai élelmezés és szállásolás mellett terménybeszolgáltatásra is volt kötelezve.91 A községek állandó felterjesztésekben kérték a katonai hatóságtól a terménybeszolgáltatások csökkentését. A lakosság sarcolásával egy időben megkezdődött a hajtóvadászat a honvédségbe besorozott hazatért újoncok után. 1849. január 29-én Koller cs. kir. nyugalmazott őrnagy elnökletével megkezdte működését a visszatért honvédek vizsgálatára alakult bizottság a pozsonyi Vízikaszárnyában. A vármegye új hatósága február elején köteles volt leadni a megyei önkéntesek listáját a pozsonyi cs. k. kerületi katonai főparancsnoknak, aki viszont február végén sérelmezte, hogy a 198 Pozsony megyei önkéntesből és az 1796 kiállított újonc közül nagyon keveset vezettek Pozsonyba a vizsgáló és hadfogadó bizottság elé.92 Az 1849. március 31-én Egerben tartott haditanács elfogadta a Klapka György által kidolgozott haditervet. A tavaszi hadjárat néven közismertté vált haditerv lényege abból állt, hogy a honvédség délnyugat-északnyugati irányban megpróbál a császári királyi főerők hátába kerülni. A győztes nagysallói ütközet (1848. IV. 19.) és a komáromi ostromzár felbomlása után a visszavonuló osztrák seregek Vágsellyénél felrobbantva maguk mögött az új vasúti hidat93, a Vág-vonalnál sorakoztak fel.94 A Mátyusföld területét a Ludvigh Wohlgemuth altábornagy parancsnoksága alatt lévő IV. hadtest egységei tartották ellenőrzésük alatt. Állandó volt a császári seregek vonulása a régió településein. Petrovits Ignác megyei esküdt jelentése szerint április 23-án 12 ezer fős császári katonaság érkezett Diószegre.95A császári IV. hadtest egységei április végén Szeredtől Negyedig kiépítették állásaikat. A Vág bal oldalán felvonuló honvédsereggel első alkalommal 1849. május 1-jén Sempte és Vágszerdahely közötti ütközetben találkoztak. A csata során Vágszerdahelyen leégett 14 lakóház és az „iskolaház” is.96 A katonaság megnövekedett száma miatt egyre nagyobb teher hárult a lakosságra. Május 6-án Sándor Antal, a Külső járás élelmezési biztosa szomorúan panaszolta, hogy a császári tisztek a kiadott terményekről nem hajlandóak átvételi nyugtát adni, ugyanakkor a felesleges gabona és takarmány hiányában a császári katonák ellenérték nélkül rekvirálnak (pl. Galántán) - „nem csak a szegény ember udvara - de még a legjobb gazdáknak és Uradalmaknak csú'rjei is - üresek."97 A Vág-vonal mögé vonult császári sereget maga az uralkodó - I. Ferenc József - látogatta meg személyesen 1849. május 11-én. Wohlgemuth főhadiszállásán, Diószegen töltötte az éjszakát, majd másnap reggel Szeredbe és Vágszerdahelyre utazott, ahol megtekintette a Vág-vonalon állomásozó császári katonaságot. Vágszerdahelyen a tűzkárosultak javára 1000 pengőforintot hagyott, melyet „magyarul és tótul szólva hozzájuk kegyeskedve nekik személyesen át adott. " Kb. 10 órakor visszatért Diószegre, majd elutazott Pozsonyba.98 Május második felében Alsócsöpönyben, Szeredben, Vágszerdahelyen, Nagymácsédon, Nebojszán, Galántán, Kajaion, Zsigárdon, Királyrévben, Nád109