Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Deportálások a Galántai járásból
9. Deportálások a Galántai járásból A csehszlovák kormány 1946. február 19-én a csehországi munkaerőhiányt - ezt 254 320 főre becsülték - a szlovákiai magyarokkal akarta megoldani. Az alábbiakban a szakirodalom, a visszaemlékezések és a levéltári anyag felhasználásával a deportálásokkal kapcsolatos eseményeket tárjuk az olvasó elé. A deportálások hivatalos megnevezése munkaerő-toborzás volt, s a törvények szerint az ország lakosságának egészét kellett, hogy érintse. Ennek ellenére, s ez nem szorul külön magyarázatra, a szenvedő fél elsősorban a dél-szlovákiai magyarság volt. A háború utolsó szakaszában a Galántai járás nem tekinthető harci zónának, inkább a pozsony-brünni hadműveletek felvonulási területének. Ennek következtében a deportálások első szakasza, amely közvetlenül a háborús károk eltakarítására irányult - romeltakarításként is jellemezhetjük - a Galántai járást csak részben érintette. A járás egyes falvainak krónikája vagy a történetüket feldolgozó kiadványok csak Nádszeget, Tallóst, Alsó- és Felsőszelit említik, ahonnan közvetlenül a háború befejezése után közmunkára vitték el a falu lakosságát.57 Nádszegen 1945. szeptember 19-én fegyveres összetűzésre került sor a nagymegyeri helyőrség három, illuminât állapotban lévő katonája és a békés gazdasági tevékenységet folytató - kukoricát fosztó - lakosság között. A katonák fölényes, durva viselkedésének azonban a nádszegiek ellenálltak. Az eredmény három halott: egy katona és két polgári lakos. Szeptember 22-én a katonaság bekerítette a falut, és a lakosság egy részét - 422 felnőtt férfit - kényszermunkára hajtotta: szerencséjükre csak Vágsellyére, a háborúban tönkrement híd felújítási munkálatait kellett folytatniuk.58 A tallósi krónika tanúsága szerint 29-30 férfit vittek 1945. szeptember folyamán Csehországba. Felsőszeliből 1946 augusztusában rendőri segédlet mellett 25 férfit vittek kényszermunkára Nymburkba és környékére. Az alsószeli falukrónika szerint 1945 szeptembere és decembere között a falu felnőtt lakosságából 30 személyt vittek el a Benešovi járás Votice nevű községébe. A feladat: segédkezni az őszi mezőgazdasági betakarítási munkálatokban, leginkább a komlószedésben.59 Az elmondottaknál súlyosabban érintette a Galántai járás magyar ajkú lakosságát az 1946. október 19-e és 1947. február 26-a közötti eseménysorozat, a deportálások második szakasza. A mai Dél-Szlovákia 393 településéről, melyet a Szlovák Telepítési Hivatal ún. „betelepítési övezetnek” nyilvánított, 11 568 családot - gazdasági egységet -, azaz 43 546 személyt vittek rendőri felügyelet mellett csehországi kényszermunkára. Az említett számból csak 2154 család szerepelt az önkéntesek listáján, s a hat évesnél fiatalabb gyermekek szá-59
