Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A magyarellenes intézkedések kezdetei
mezőgazdasági gépeket, amelyeket a konfiskáció értelmében a magyar nemzetiségű parasztoktól koboztak el.49 A kitűzött célok megvalósítása nem volt olyan egyszerű. Többek között az egységes nemzetállamról szóló propaganda is sok félreértésre adott okot. Ezt bizonyítja az a sztrájk is, amelyet 1947. június 6-án a szeredi Frankovka megközelítőleg 200 alkalmazottja szervezett azzal a céllal, hogy államosítsák az üzemet. Másrészt a rendőri jelentések is arról tanúskodnak, hogy a járásban a gazdasági helyzet fokozatosan romlott, s nemcsak az 1947-es nagy szárazság és az 1947. július 8-i jégverés és vihar következtében50, hanem inkább azért, mert a szántóterületek nagy része az áttelepítések következtében megműveletlen maradt, s „az ide települt szlovákok nem kapcsolódtak be a munkafolyamatba, ezek állandóan azon törik a fejüket (spekulálnak), milyen üzleteket bonyolíthatnának le, nyilván nem reguláris üzletekről lévén szó, naponta az utcákon gyülekeznek, ahol állandóan vitatkoznak, bírálják a Telepítési Hivatalt meg másokat, hogy velük nem törődnek. Az is megállapítást nyert, noha az áttelepültek tudnak szlovákul, mégis magyarul beszélnek. A hétköznapokon is a házaik előtt lévő padokon ülnek, s ez a magatartás az itt élő magyarokra nem volt jellemző.”51 Az idézett jelentésekből tudjuk, hogy egyes kereskedelmi cikkekből hiányos volt az ellátás, a déli területekre települt szlovákok nem kapták meg időben a gabonafélékből kiutalt juttatásaikat, a belső telepesek rovására késett a földreform is. Az 1948-ból származó jelentések is több hiányosságra utalnak. Többek között a már említett ún. belső telepesek elégedetlenkedtek pl. Deákiban, hogy aránytalan a földosztás a külső és belső telepesek viszonylatában; veszélyben van az ún. kétéves terv teljesítése, mert az áttelepítésre kijelölt lakosság tétlenkedik, azaz nem dolgozik, a többiek szintén bizonytalanok, hogy itt maradnak-e. Egyedüli biztató jel, hogy Farkasdon, Negyeden, Deákiban, Pereden és Zsigárdon a Magyarországról áttelepült szlovákok ún. népi szövetkezetek létrehozásán munkálkodnak.52 Megjegyezhetjük, hogy az egyes üzemek vagy vállalatok kisajátítására több fokozat is létezett. Ennek illusztrálására a járás legnagyobb gazdasági egységének, a Hanza Szövetkezeti Áruközpontjának az esetét említhetjük.53 A még Kassán 1945. április 12-én hozott rendelet értelmében a Hanza Szövetkezeti Áruközpontot ideiglenesen nemzeti gondnokság alá helyezték, végül 1950-re befejeződött a teljes vagyonelkobzás oly módon, hogy az új tulajdonosoknak adták át a vállalatot. A magánvállalkozók esetében is hasonló sorsra jutottak a gazdasági egységek. Például az alsószeli Szabó Gyula húsfeldolgozó üzemét a Galántai Járási Nemzeti Bizottság 1946. augusztus 1-jén kelt 59/13.672/46. számú rendeleté alapján konfiskálták, és a Nemzeti Újjáépítési Alap 4373/1-1948. számú rendeleté értelmében nemzeti gondnokság alá helyezték. Nemzeti gondnoknak egy bizonyos Ondrej Nikolajt (született 1922. április 5-én Libetbányán, helyi illetőségű, részt vett a nemzeti ellenállásban) nevezték ki. 54
