Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)

lyet a nemzeti kisebbségek likvidálása, megsemmisítése - kitelepítés és elnemzetietlenítés - révén kívántak megvalósítani”.19 A helyzet furcsaságát az jelentette, hogy a „csehszlovák politika az ország lakosságának egyharmadát, csaknem négymillió lakost szándékozott kitelepíteni. Minden más megoldást elutasított.”20 S ami még ennél is furcsább: ebbe a négymilliónyi tömegbe szláv elem is besoroltatott, hiszen a lengyel kisebbség kitelepítése is napirenden volt.

Az ország akkori vezetőinek a szlovákiai magyarság iránt érzett mély ellenszenvét az alsóbb szintű adminisztratív-közigazgatási egységekben is érvényesíteni akarta. A Galántai járásban már 1945. június 11-én történt erre utaló intézkedés. A járási katonai helyőrség parancsnoka „A magyar és fasiszta jelvények, jegyek eltávolítása és egyéb intézkedések életbeléptetése a köz érdekében”21 címmel megjelent parancsa szerint - 1945. július 20-ai hatállyal - az alábbi feladatokat kellett megoldani: a közhangulat megnyugtatására és stabilizálására a járási és helyi nemzeti bizottságok tagjai csakis szlovák nemzetiségűek lehetnek; a polgárok a fegyvereiket, amelyeket esetleg a front átvonulásakor szereztek, s még nem adtak át a nemzeti bizottságok dolgozóinak, kötelesek beszolgáltatni; a nyilvános épületekről, a házak faláról minden magyar és német nyelvű feliratot el kell távolítani; a magyar zászlókat és egyéb jelvényeket a járási nemzeti bizottság dolgozóinak kötelesek átadni s a járási nemzeti bizottság épülétében letétbe helyezni; a magyarok, a németek, a Gestapo, az SS és SA, a nyilasok, provokatőrök, de elsősorban az 1938. november 2-a után e területre települt magyarok vagyonát biztosítani kell; őrizni kell a raktárakat, ügyelni az aratási és egyéb betakarítási munkálatokra és ügyelni más fontos teendőkre is.

A közhangulat - a jelentések szerint - nem volt rossz, mert a „magyarok még mindig nem hiszik el, nem tudják elhinni, mi vár rájuk”. Ez érzékelhető a Galántai és a Vágsellyei járási nemzetbiztonsági parancsnokság jelentéseiben, amelyeket „Helyzetjelentés a járás politikai és biztonsági viszonyairól” címmel küldtek pozsonyi feletteseiknek, de azokban a jelentésekben is, amelyeket a kisebb alegységek parancsnokai küldtek járási feletteseiknek.

Galántáról az illetékes parancsnokság 1946. december 1-jén a következő havi jelentést küldte a pozsonyi felettes szervnek: „A járás nemzetiségi viszonyai egészen jónak mondhatók. A magyar nemzetiségű lakosság annak ellenére, hogy még mindig komoly félelmei vannak a kitelepítéssel kapcsolatban, lojálisán viselkedik a Csehszlovák Köztársasághoz."22 Mindez szerintük csak azért lehetséges, mert a magyar nemzetiségű lakosság nem hiszi el, hogy szülőföldjéről eltávolíthatják. A jelentés korábbi részében a következőket olvashatjuk: „A magyar lakosság nagyon feldúlt, ami azzal magyarázható, hogy egyesek közülük megkapták a fehér lapot, tehát a végzést az áttelepítésre, meg azzal, hogy a határvidék magyar lakosait csehországi munkára viszik. Ennek ellenére semmilyen rendzavarásra és erőszakos cselekedetre nem került sor.”

Az év végi jelentésekhez hasonlóak a többi havi jelentések is: „A politikai helyzet jó és békés. A hivatalos szervek politikai tevékenységük miatt csak

41