Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás az 1968-as események forgatagában
Elítélik Lőrincz Gyula 1968. március 27-én az Új Szóban megjelent írását („Minket 1918-ban senki sem kérdezett, hová akarunk tartozni. Mi nem önként csatlakoztunk a Csehszlovák Köztársasághoz.”), s azt követelik a központi és járási pártszervektől, ellenőrizzék a Csemadok tevékenységét, s távolítsák el a párt- és állami apparátusból az olyan szlovákokat, akiket eddig szlovákként tartottak nyilván, most pedig magyarként viselkednek. A legszélsőségesebb magyarellenes kirohanásokat a Dél-szlovákiai szlovákok memoranduma néven ismert hírhedt beadvány tartalmazza, melyet a vegyes lakosságú falvak szlovák lakossága nevében címeztek Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek. A sokszorosított szövegbe csak a település nevét kellett beírni, máris postázhatták a címzettnek. A Memorandumban a régi nótát halljuk: a Szlovákiában elő magyarok döntő többsége szimpatizált a fasizmussal, kimondottan irredenta beállítottságú. Nyilvánosan támadják, lejáratják az 1945-1948-ban kiadott törvényeket, sőt még a Kassai Kormányprogramot is. Az olyan vezetőket, mint Dénes, dr. Szabó és Lőrincz el kell távolítani a közéletből. A Memorandumban a szlovákság képviselői azt követelik, hogy azokat a reszlovakizáltakat, akik magyarnak vallják magukat, családostul át kell telepíteni Magyarországra. A vegyes lakosságú községekben vissza kell állítani a komiszszárok intézményét, s egyúttal ezekben a falvakban meg kell erősíteni a szlovák iskolahálózatot. A Galántai járás szervei - járási pártbizottságjárási nemzeti bizottság, Nemzeti Front - pozitívan értékelték a járás magyarságának tevékenységét a társadalom megújhodásában végzett munkája és az ország megszállását (1968. augusztus 21.) elítélő memoranduma alapján. A Csemadok Galántai Járási Bizottsága már 1968. augusztus 24-én elítélte az ún. szövetséges csapatok bevonulását, s támogatásáról biztosította az ország vezetőit - Ludvík Svoboda köztársasági elnököt, Oldrich Černíket, a kormány elnökét, Josef Smrkovskýt, a Nemzetgyűlés elnökét és Alexander Dubčekot, a CSKP KB főtitkárát. A Csemadok vezetői elsősorban a Magyar Néphadsereg katonáinak jelenlétét kifogásolták. Indokuk többek között az volt: „a magyar katonai jelenlét az utóbbi hónapokban kialakult nemzetiségi feszültségeket csak növeli.” Ezt a nézetüket személyesen is tolmácsolták a Szereden állomásozó székesfehérvári alakulat parancsnokának, s Galántán a járási pártbizottság épületében az említett alakulat elhárító tisztjeinek, akik valószínűleg felsőbb parancsra vették fel a kapcsolatot a Csemadok vezetőivel. A járási pártbizottság alkalmazottjai felettes szervük utasítására személyesen keresték fel a párt alapszervezetének elnökeit, s arra biztatták őket, hogy nyilvános pártgyűléseken tiltakozzanak az ország megszállása ellen. Ezt meg is tették. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság 1968. augusztus 27-én kiadott állásfoglalásában tiltakozott az „ország erőszakos és törvénytelen megszállása ellen. A Varsói Szerződés tagállamai megsértették és eltiporták a Csehszlovák Köztársaság szuverenitását.” Az állásfoglalás így folytatódik: „Támogatjuk az ország le152
