Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után
14. A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után Az asszimilációs politika 1948-ig általában nem élt a gazdasági élet adta „lehetőségekkel”, bár a földreform ennek ellentétét bizonyítja. 1948 februárja után a hatalom a lakosságcsere, a deportálások, a reszlovakizáció eredményein felbuzdulva úgy gondolta, hogy Dél-Szlovákia iparosítása újabb eszköze lehet az egységes szláv nemzetállam megteremtésének. 1958-ban felépült a Duslo vegyi művek Vágsellyén, 1959-ben a nikkelkohó Szereden. Az üzemekben munkát kapó szlovák értelmiségiek letelepedésével a járásban nőtt a szlovák nemzetiségűek száma, s mivel elsősorban ifjú generációról volt szó, nőtt a szlovák iskolák tanulóinak a száma is. Ugyanakkor a vidék lakossága is tömegesen költözött a városokba, megváltoztatva a falvak lakosságának nemzetiségi összetételét, de nem az addig domináló magyar elem javára. Az állami és pártszervek határozatai és ajánlásai alapján a járásban letelepült, elsősorban műszaki értelmiség mind vezető beosztásba került. Ez a lehetőség pedig vonzotta a szakembereket. Rajtuk kívül a dél-szlovákiai városokban, ipari központokban maradtak azok a középkáderek is, akik a helyi munkások beiskolázását, betanítását végezték. A munkásszállások mellett gyorsan felépültek a lakónegyedek, ahová családostul beköltözhettek azok a szakemberek, akik egy-egy ipari egység beindítására érkeztek Dél-Szlovákiába (például a vágsellyei Duslóba). A Galántai járás a két világháború között kimondottan mezőgazdasági jellegű járás volt, amelyet bizonyít az alábbi táblázatunk is. A táblázat alapjául 36 község szolgál (a táblázatban felsorolt 10 község ma nagyobb közigazgatási egységhez tartozik), amely 1938. november 2-a után Magyarországhoz csatolva alkotta a Galántai járást. így az összehasonlítás viszonylagos, de valós. Az a 18 község, amely az adott időszakban a szlovák államhoz tartozott, a gazdasági összetételt tekintve megítélésünk szerint az összehasonlítási arányokon nem sokat változtatott volna. A járásban 22 063 földbirtok létezett. Ezen a földbirtokon 28 256 személy talált megélhetést mint fő foglalkozású birtokos, bérlő, tisztviselő, részesföldműves, állattenyésztő, kertész, napszámos, cseléd stb., azaz a foglalkoztatottak 70,74%-a. Az iparban dolgozó férfiak száma 10 386, a nőké 600 volt. Ez 27,5%-os aránynak felel meg. A kereskedelemből élők száma 697 (1,75%). 107
