L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
rozsnyói levéltár megfelelő dokumentumait áttekintsem, az alábbiakat a helyi krónika, a sajtó, továbbá az adatközlőim elbeszélése alapján foglalom össze. Járványok. A faluban a halálesetek okai a 20. század folyamán különbözőek voltak. A század első felében többféle járvány is pusztított a környéken, így ezek többsége Rudnára is eljutott, azonban nem olyan mértékben, hogy tömegesen haltak volna meg az emberek. A század első évtizedében a tífusz, valamint a kolera is szedte áldozatait a környéken. A faluban is többen meghaltak ezekben a betegségekben. A rozsnyói Sajó-Vidék 1913. őszén egy rövid hírben arról tudósít, hogy a vásárokat is betiltották kolera miatt, de több információt és utasítást is közöl a lap azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedések születtek a járvány megfékezése ügyében (Sajó-Vidék 1913.10.16., 3). Ugyanezen lap 1940- ben már egy konkrétan Rudnával kapcsolatos hírt is közread: “Tífusz Rudnán. Úgy látszik, Berzétéről Rudnára is átterjedt a tífuszjárvány, mert ott is tífuszbeteg van” (Sajó-Vidék 1940.5.18., 2). A malária sem kerülte el a falut, de az sem szedett sok áldozatot (Sajó-Vidék 1943.4.24., 5). A különböző fertőző betegségekben elhunytakat - vélhetően, mivel számuk viszonylag csekély volt - ugyanarra a helyre temették el, ahová egyébként is temették volna, a vallási hovatartozás, illetve a családi kapcsolat volt ebben az esetben is a mérvadó. A faluban a férfiak egy része, akik a bányán dolgoztak, sokszor aránylag fiatalon haltak meg. Korai halálukat gyakran a tüdőporzás okozta. A század első felében a gyermekhalandóság is viszonylag magas volt, ám mára ezeknek a betegségeknek a zömét (pl. gyermekbénulás stb.) sikeresen gyógyítják. Mindamellett külön gyermektemetőt nem különítettek el a rudnai temetőben. Egy fiatal lány a század derekán annak következtében halt meg, hogy az angyalcsináló megpróbálta megszakítani nem kívánt terhességét. Dobos János 18 éves fiatalember 1939-ben vérmérgezés következtében hunyt el. A 20. század második felében egyre gyakoribbá váltak a rákos megbetegedés következtében bekövetkezett halálesetek. A továbbiakban a rendelkezésemre álló hozzáférhető források alapján megpróbálom időrendi sorrendben rekonstruálni a 20. századra vonatkozóan a nem természetes halállal elhaltak névsorát. Halálesetek a bányában. A falu férfi lakosainak nagy része a helyi vasércbányában dolgozott, az itt történt bányaszerencsétlenségek áldozatainak egy része rudnai lakos volt, de sokan lelték itt halálukat a környékről bejáró bányászok közül is. Ezek egy része betegség következtében hunyt el az átlagostól jóval korábban. Mivel télen-nyáron, esőben, hóesésben gyalogosan jártak Rudnára, többen tüdőgyulladást kaptak, amely legtöbbször el is vitte őket. A bányában végzett kemény munka utáni gyaloglást követően még otthon is várta őket a nehéz munka, reggel pedig nagyon korán kellett kelniük, hogy 6 óra előtt a rudnai bányára érjenek. A halálos baleseteken túl a rudnai bánya tehát közvetve is szedett áldozatokat, s nem csupán a helyiek közül, hanem a környékbeli falvakból is. 53
