L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
őrizte, hogy esetleg még nem lélegzik-e. Megfogta a csuklóját, hogy ver-e a szíve, s ha megállapította a halál tényét, akkor azt mindenki elfogadta, megállapítása jogerős volt. A faluban a legutolsó halottkém Burdiga András volt. A második világháború után már csak az orvos állapíthatta meg hivatalosan a halál beálltát. Idős, evangélikus magyar adatközlőm a következőképpen emlékszik erre: Burdiga Andor bácsi vót a halotkém. Én vótam 43-ba a kisbíró. A csendőrök, a halotkém meg a törvénybíró mentek, akor ha meghalt valaki, nem az orvost híjták, hanem a haiotkémet. Gyöt Andor bácsi, megnézte a halót szemét, szívét, kezét: halót. Akor ő aláírta a papírt, az orvosnak nem keletet gyöni. Aláírta a papírt, hogy igenis meg vót halva. Csak három nap után lehetet eltemetni a halotat, mer vót rá eset, hogy valaki egy nap meghalt, de másnap felébret. Az öregek beszélték, hogy három nap után s felébret ecer valaki, de azt már nem tudom, hogy kit emlegetek. ❖ Burdiga Andor bácsi vót a halotkém, oszt amikor elment a halothoz, tükröt tartót elébe, hogy lélegzik-e. Mer ha még élt, akor behomályosodot. Meg oszt megfogta a kezét, is, oszt megátapítota, hogy meg-e halt, vagy nem. A halottat a halál beállta után három nappal lehetett csak eltemetni, mivel ez alatt - ahogyan azt fent az adatközlő is említette - az idő alatt kiderülhetett, hogy az elhunyt esetleg nem tetszhalott-e. Több adatközlőm is mesélte, hogy szüleitől hallottak olyan esetről, amikor a tetszhalott a ravatalon ébredt fel a temetése előtt: Talán anyu mesélte, vagy ki, hogy ecer valakit eltemetek, oszt nem vót meghalva. Oszt akor valaki a szomszéd sírnál vót, az halota, de mikor már kiásták, már teljesen le vót róla rágva a hús, mer biztosan félelmébe csinálta. De ez nem Rudnán történt, csak már nem emlékszek, hogy mit is montak, hogy hol. Azér is vezeték be azt a törvényt, hogy három napig keletet hagyni, csak azután vót szabad eltemetni, mer hogyha techalot vót, akor még magához tugyon térni. Sokan tartottak attól, hogy esetleg tetszhalottak lesznek, ezért meghagyták a hozzátartozóknak, hogy haláluk után boncoltassák fel őket, vagy vágják fel az eret a kezükön. A környéken több olyan történet is keringett, amelyek arról szóltak, hogy a halott a hullaházban tért magához, vagy felült a koporsóban. Olyasmit halotam, hogy vót itető, aki mieló't meghalt, meghagyta, hogy ha meghal, vágják fel az erét a kezén. Mer ugye, hogy ha már meg van halva, akor nem vérzik. Kovácsiba vót, hogy meghalt egy aszony, oszt let vóna a temetés, oszt már gyöt vóna a pap, oszt felült a halót. ❖ No, ezt az én anyósom monta, hogy amikor meghal, boncoltasuk fel őt, mer ő nagyon félt, hogy fel fog kelni a sírba. Akoriba igen beszélték, töb helyüt felkeltek, ahogy fekütek halva a halotas házba, tőben felkeltek a halotak. Ez a kórházba is megtörtént, hogy felkelt, oszt ot ordítot, hogy hol van. Az anyósom ától félt, hogy 48
