L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
i/ót, az anyira gyászolta nagymamát, oszt nemsokára rá meghalt rákba nagymama után. A kutya meg a koporsó alá feküt, amikor a temetés vót, oszt ot feküt a koporsó alat, amíg az udvarból ki nem viték a koporsót. Keresztapa bezárta őt az ólacskába, mer hogy a temetés lesz, meggyön a sok nép meg minden. Úgy ordítot, vonított, hogy muszajta kiengedni, oszt adig ot feküt a kutya a koporsó alat, amíg ki nem viték az udvarból. Nálunk, amikor az ember meghalt, a kutya már előte ki se gyöt a bódéból, meg utána se. Az se nem ivót, se nem evet. Az a kutya úgy le vót rongyolódva, hogy muszáj vót másikat hozni. A kutya nagyon megérzi. Már előte egy hétel vagy ketővel az már nyugtalan vót, meg mindig a gazda körül van. Kuvik - bagoly. A legtöbb adatközlő a kutya vonítása mellett a kuvik megszólalását jelölte meg, mint a halál másik legismertebb előjelét. Több néven is ismerték ezt a madarat. Nevezik halálmadárnak, vitki és kivi-madár-nak, sőt egyik középkorú adatközlőm kvitki-madár-ként emlegette. A vitki elnevezést idősebb adatközlőim azzal magyarázzák, hogy amikor a madár megszólal, olyan hangot ad ki, mintha azt mondaná, hogy vidd ki, vidd ki [ti. a temetőbe]. A kuvikmadár is megszólalt azelőt, hogy meghalt az uram. Gyerekoromba is mindig halotam. Anyám is monta mindig, hogy no gyerekek valaki meg fog halni, mer a kuvik már kiabál. ❖ Három napaI a Feri halála élőt nagyon szólt it a közeibe a kuvik, monták tőben is. ❖ Amikor elmentünk megnézni a barátnőméi Lőrinc Marcit, mikor beteg vót, az udvaron a diófán megszólalt a vitki madár. Oszt meg is halt szegény. ❖ Amikor az uram komoly beteg vót, nagyon le vót gyengülve. Vagy két napaI a halála élőt, egy madár, elég nagy madár a konyhaablaknak ütközőt, ez a halál élőt vagy egy-két napaI volt. Olyan érdekes madár volt, de nem figyeltem meg. Azelőt soha nem ütközőt madár az ablaknak. Egyik adatközlőm egy szlovák nemzetiségű falubelitől hallotta (aki Rőcéről jött férjhez Rudnára), hogy nem jó, ha a bagoly megjelenik a háznál: Áztat én Macko nénitől halotam, hogy a bagoly is. Nekünk sose vót bagoly a kertünkbe. De ahogy az uram kezte a halálozást, meg oszt Jani bácsiék betegeskedtek, utána Kati... Akor sokan meghaltak ebe a kertbe, de akor it laktak a baglyok igen sokan. Ignátnot anyira istentelenketek ot az ablakon hátrul, hogy az a Mirko kisgyerek vót, az már a kétség útyán vót, mer azok már úgy zörögtek az ablakon, az borzasztó vót. Laktak a baglyok it, folyton laktak. Én ezt sose tutam, hogy mér laknak it, oszt Macko nénivel jártam Rozsnyóra a templomba. Oszt ecer it a mi 30
