L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
6. Összegzés
mert nem tudja kinek átadni boszorkánytudományát. Az egyes szokások tovább élnek, annak ellenére, hogy a községben már nincsenek tisztában funkciójukkal. A halotti lepel kivágásának szokása például mindmáig él, ha nem is minden esetben, de aránylag sokszor gyakorolják a ravatalozóban is, s a koporsót is megemelik a ravatalozó ajtajában, amikor onnan hozzák ki a halottat. Teszik ezt annak ellenére, hogy túlnyomó részük már régen nem ismeri a rítus magyarázatát, csupán annyit mondanak, hogy “ez volt a szokás”. Nem elhanyagolható szempont, hogy a legfiatalabb korosztály ez egyes hiedelmekről olvasmányai révén, valamint a televízió közvetítésével szerzett tudomást. Jó példa erre az utóbbi években megjelent Halloween szokása, amelyet néhány gyerek a helyi körülményekre alkalmazva október 31-én gyakorol. A szokás eredetét nem is ismerik, azonban a televízióban látva megtetszett nekik, így évente egyszer, október 31-én este maskarába öltözve, töklámpással szaladgálva ijesztgetik az utcabelieket. Érdemes lesz odafigyelni, hogy vajon ez a szokás az évek folyamán elterjed-e más falubeli gyerekek körében is, vagy pedig e négy gyerek felnövésével elmarad. Az elhalálozás okai a század folyamán különbözőek voltak. Míg a század elején a járványok (kolera, malária, tífusz) szedték áldozataikat, a század végére a különböző rákos megbetegedések következtében elhunyt lakosok száma nőtt meg. A volt bányászok is korábban hunytak el az átlagtól. Az első világháborúban három, a másodikban pedig hét személy vesztette életét. Néhányuk sírja csupán jelképes, mivel ott temették el őket, ahol elestek. Külön emlékművet nem emeltek sem az első, sem pedig a második világháború áldozatainak. Aránylag sok baleset történt az erdőn, a fakitermelés során, de a közlekedési balesetek következtében is elhunytak néhányan. Aránylag magas az öngyilkosságok száma, különösen az akasztással történt öngyilkosságoké. Az öngyilkosokat a század legelején a temető szélén hántolták el. A század második negyedétől azonban már ugyanúgy temetik el őket, mint más elhunytakat. A század folyamán több kisgyerek is elhunyt különféle szerencsétlenségek, balesetek és akkor még gyógyíthatatlan betegségek következtében. A század utolsó évtizedeiben azonban a gyermekhalandóság a minimális volt. A temetőn külön elkülönített gyermektemető-rész nincs. Különböző gyilkosságok is történtek, a kilencvenes évek első felében (1993) az egyik rudnai származású fiatalember például robbantásos merénylet áldozata lett, bombát helyeztek gépkocsijába. A falu ma is használatos temetője a települést átszelő főút északi oldalán terül el egy eiéggé meredek domboldalon, s több helyen lakóházakkal szomszédos. A régi temető (ahová a 20. század folyamán már nem temetkeztek) ettől nyugatra, a közvetlen szomszédságában volt, mindössze egy út választja el őket. Helyét ma a római katolikusok haranglába és egy út menti kereszt jelzi. A jelenlegi temetőben a 19. század második felétől temetkeztek, mégpedig a vallási hovatartozás alapján megszabott rend szerint: a temető legfölső részébe a katolikusok, középen az evangélikusok, legalul pedig a reformátusok. A ka-248
