L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A temető

halálozás dátuma hiányzik. Egy esetben az állrttatás idején a készíttetők fényképüket is rátetették a síremlékre. Az említett síremlék egyébként már jó másfél évtizede elkészült, készíttetői mind a mai napig élnek - gyerekeik is vannak (283. sz. sír). A másik két feliratos, előre elkészített kripta közül az egyiket egy gyermektelen házaspár (388. sz. sír), a másikat viszont egy olyan idősebb házaspár (331. sz. sír) készítette, akiknek mindkét gyermeke felnőtt korban hunyt el. Őket nyilván az a szándék vezérli, hogy levegyék a gondot mások válláról haláluk után, senkinek ne legyen se anyagi, sem pedig más jellegű gondja. Ez a szokás Szlovákia más magyarlakta vidékein is elterjedt, sőt van arra is példa, hogy a még élő készíttető virágot is hord jövőbeni nyughelyére (Péterfi Szonya: Élők síremléke. Virágot hordanak a sírjukra, Vasárnap 1992/36, 6) Rudnán ilyen eset nem fordult elő, sőt mostanában már úgy készítik a kriptát, hogy a síremléken nem helyezik el előre a feliratot tartalmazó részt.

Általános szokás, hogy amikor a házapár valamelyik tagja elhunyt és síremléket készíttetnek számára, arra az életben maradt házastárs saját maga nevét és születési dátumát is felvéseti. Gyakori, hogy az elhunyt házastárs fényképe mellé az élőé is odakerül, de előfordul, hogy egy róluk készült közös fényképet tetetnek a síremlékre (pl az 53, 301, 326, 327. sz. sír). Néhány özvegy csupán a fénykép helyét véseti ki az elhunyt férj síremléken lévő képmása alá, vagy pedig azt sem (108. kép). Ők azzal indokolják ezt a megoldást, hogy furcsán hatna, hogy ők még élnek és a fényképük pedig már a síremléken lenne. Nem tetszik nekik az sem, hogy sok olyan sír van a temetőn, ahol az özvegyet ábrázoló fénykép gyakran egy-két, vagy esetleg több évtizeddel annak halála előtt rákerült a síremlékre. Ha az előre elhelyezett fényképek és az üresen hagyott helyek arányát tekintjük, gyakoribb, hogy az özvegy a síremlék készíttetésekor a saját fényképét is felteteti. Ez a szokás rohamos elterjedése a nyolcvanas évek második felétől figyelhető meg. A század hetvenes éveitől viszont az a tendencia figyelhető meg, hogy az elhunyt házastárs halála után az özvegyek - nagyon ritka kivétellel - a nevüket, valamint születési dátumukat előre kivésetik.

4.7.5. Sírfeliratok

A nyelv. A sírfeliratok túlnyomó része magyar nyelvű, annak ellenére, hogy a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó népszámlálási adatok alapján egészen más arány feltételezhető.

A legtöbb szlovák nyelvű felirat a katolikus síremlékeken található, ebben az esetben az adat megfelel az elvárásnak, mivel a katolikus vallásúak nagy része szlovák nemzetiségű. Ezek a családok szlovák községekből települtek a faluba, mivel itt találtak munkalehetőséget a helyi bányában. Természetes tehát, hogy ezen családok síremlékein a feliratok zömében szlovák nyelvűek. Akadnak azonban kivételek, ilyen például egy házaspár síremléke, amelynek felirata annak ellenére, hogy a férj és a feleség is szlovák anyanyelvű volt és szlovák településekről kerültek ide, mégis magyar nyelvű (48. sz. sír). Figyelemre méltó az az eset, amikor egy család elhunyt és még ma is élő tagjainak készült síremléke219