L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A temető

Gyereksírjelek. A katolikus gyereksfremlékek fehér márványból készültek, bal­vagy jobboldalt ugyanolyan anyagból kereszttel, és előtte angyalka vagy a sírem­lék teteje végződik kereszttel. A síremlékek mindegyikén fénykép is található, s néhányuk tetején egy fehér galambpár is. Ilyen galambpárt két katolikus fel­nőtt sírjának tetején is látni. A katolikus gyereksíremlékek között csupán egyet­len olyan fordul elő, amelyiken nincs kereszt, tehát a vallási hovatartozás nincs külön megjelölve. Ez téglalap alakú és fehér márványból készült (315. sz.). Akadnak jelöletlen sírok is, valamint olyanok is, amelyeken bár kereszt van, azonban a felirat már lekopott róluk. A temető eredetileg református, illetve evangélikus részében aránylag keve­sebb gyereksírt találni, mint a katolikus részben. Ennek nem az az oka, hogy ke­vesebb ilyen vallású gyerek hunyt volna el, hanem az, hogy e két felekezet ese­tében inkább a hozzátartozók sírjába helyezték a kisebb gyerekeket, nevük az­tán utólagosan rákerült a szülők síremlékére, vagy pedig külön kis sírt ástak, amelyet nem jelöltek meg, míg a katolikusok körében korábban, a század ele­jén, megjelennek a gyerek-síremlékek, bár a fentebb ismertetett gyakorlattal azért a katolikus temetőrészben is találkozunk. Kiházasíiatlan fiatalok síremlékei. A kiházasítatlan fiatalok síremlékei formá­jukban egyik felekezetnél sem tértek el az általánostól. Különbséget csupán két esetben, egy katolikus és egy református síremlék esetében figyelhetünk meg: ezek ugyanolyan fehér márványból készültek, mint a gyereksírok (329. és 349. sz. sír), azonban formájuk inkább a felnőttek síremlékére hasonlít. Az általános­tól még annyiban is eltérnek az ennek a korosztálynak állított síremlékek, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikre rákerült az elhunyt fényképe. 4.7.3. Egyéb sírjelek Az állandó sírjelek - a fentebb említett lapos kövek és fémkeresztek mellett - már a század első negyedében megjelentek. Ezek gránitból, márványból, illetve betonból (terasolból) készültek, majd később ezek kombinációja lett a gyako­ribb. A fentiekben már jellemzett katolikus síremlékek - a kereszt kivételével - tulajdonképpen csak annyiban tértek el a más felekezetűekétől, hogy ezeknél valamilyen formában jelen volt a kereszt, illetve fémkorpusz, vagy Krisztusfej dí­szítette őket. Anyaguk és formájuk szinte ugyanolyan volt. A legelterjedtebbek azok a változatok, amelyek betonból készültek, erre került rá aztán a márvány­lapra vésett felirat. Kisebb domborművek is díszítették, mint pl. szomorúfűz, vi­rágkosár, stb. Egy síremlék alsó részében a feliratot tartalmazó tábla alatti mé­lyedésben egy fehér kőből készült szomorkodó női alakot ábrázoló dombormű látható (219. sz. sír). A kommunista időszakban csupán egyetlen kőfaragó mű­hely dolgozott Rozsnyón, amelynek kínálata szinte alig tért el az országban ta­lálható többi állami műhelyétől. Körülbelül az ötvenes évektől terjedtek el azok a síremlékek, amelyeken a felirat, az ún. hodopaxból (porcelán és üveg keveré­ke) készült lapra kerül. A rudnai temetőn három ilyen található, az egyik megre­217

Next

/
Oldalképek
Tartalom