L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A temető
Fejfát szoktak régeben magoknak is csinálni, de aki nem tudót, mer nem vét ügyes, akor az csinaltatot. Adatközlőim Lőrincz Istvánt, Gonosz Ferencet, valamint Gotthárd Jánost nevezték meg, mint olyan személyeket, akik egykor fejfákat készftettek a falubelieknek a század első felében. A fejfák általában keményebb fából, elsősorban tölgyfából készültek, hogy hosszabb ideig kibírják az időjárás viszontagságait. Tetejüket vagy gömbölyűre faragták, vagy pedig srégan (ferdén) levágták, s bádoglemezzel fedték. Az udvarunkba vét egy kivágot cseresnyefa. Barta bácsi, oszt monta apámnak, hogy druszám, agyai nekem aból a cseresnyefából olyan méter harmincat, méter negyvenet. Oszt adót is apa neki. Oszt eből faragta ki a felesége fejfáját. De oszt hogy a töbiek miből csinálták, úgy tudom, hogy kemény fából, tőgy fából. Oszt kérdezte apámtól, hogy druszám, mivei tartozók. Oszt apám monta, hogy sémivel, de ő húsz koronát adót. Pedig 20 korona, az nagy pénz vót. Apám hiába monta, hogy nem kei adni, mégis odata, monta, hogy csak ved el. A fejfák tetejére pléhet is tetek, hogy ne menyen olyan hamar tönkre. Meg úgy félódalt, srégan vót levágva, hogy tecsoroghason a víz róla. A fejfára rávésték az elhunyt nevét, valamint a születés és az elhalálozás dátumát, s enyhén díszítették is. A vésett feliratot sokszor kiégették, hogy hosszabb ideig legyen olvasható. Adatközlőim nem emlékeznek arra, hogy a gyerekeknek állítottak volna fejfát. Ha elkorhadt a fejfa, nem cserélték ki, mert általában akkorra már a sír is besüppedt. A főidbe 50-60 centiméter mélységre ásták be, kint körülbelül 1 méter, vagy pedig legkevesebb 80 centiméter maradt. A fejfák készítése már régen elmaradt, legidősebb adatközlőim egyöntetű véleménye, hogy a második világháború után már nem állítottak ilyeneket. Arra is van példa, hogy a rudnai elhunyt részére a szomszédos községben élő rokon faragta a fejfát: A síra az emléket fából csinálták a reformátusok is, meg az evangélikusok is, ere rávésték a nevet meg a dátumot. Hogy mikor születet meg mikor halt meg, vagy hogy hány évig élt. Az én anyámnak a rokonunk, Csunyo János sógor faragta Berzétéről jó erős, kemény fából. Vót, hogy kiégeték a betűket olyan feketére, ilyenkor továb megmarat, későb jóban el lehetet olvasni. Legömbölyített tetejű lapos kövek. A temető területén két helyen (131-134. és a 200. sz. sír) figyelhető meg ez a típusú sírjel, azonban valamennyi nagyon rossz állapotban van, s a felirat is lekopott róluk. Csupán egyetlen egyen vehető ki nagyon nehezen néhány betű (200. sz. sír). Ezek a kövek a község határából származnak: Kerestek olyan lapos követ, szépen kifaragták, oszt ara írták rá a nevét. Követ a katolikusok nem raktak, azok keresztet tetek. 215
