L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A temető

A temető területén, a nyugati oldalon áll a ravatalozó, az északkeleti sarokban a víztartály, valamint a temető területén néhány helyen egy-egy fémből készült szeméttárolót, konténert helyeztek el 1987-ben. A víztartály és a ravatalozó között húzódik észak-déli irányban a vízvezeték, amelyről összesen 5 helyen nyerik vízcsapokról a vizet. A temető legfelső részében a víztartálytól nyugatra, középen egy fából készült kereszt áll, amellyel bővebben a Temetői kereszt c. alfejezetben még foglalkozom.

A víz bevezetését megelőzően a sírok öntözését a helyi patakból oldották meg. Ebben az időben még kevés fedett sír volt, a sírokra virágokat ültettek. Ezek gondozása sok vizet igényelt. A víz cipelése a nagy dombnak felfelé azonban nagyon megerőltető volt, ezért már nagyon sürgették a víz bevezetését. Erre 1970-ben került sor. Az 1990-es évek második felétől a helyi önkormányzat műanyag bandaszkákat (kannák) helyezett el mindegyik vízcsapnál. így már nem szükséges, hogy otthonról hozzanak magukkal öntözőkannát. Amíg nem volt vízvezeték, sokan vödröt is hordtak otthonról, hogy egyszerre két edényben, az öntözőkannában és a vödörben vihessék fel a vizet a patakról.

4.2. A temető gondozása

A temető rendben tartásáról mindig a falu gondoskodott. Mivel a temetőn sok gyümölcsfa volt - alma, cseresznye, dió - az ezeken termett gyümölcsöt eladták valakinek, s ugyanez a személy kaszálta le a füvet is a temető területén, valamint az ő kötelessége volt a temető rendben tartása is. A második világháborút követően megváltozott a helyzet. Egyre többen csináltattak betonból vagy más drágább anyagból állandó síremlékeket, valamint egyre több sírt betonoztak körbe. Ezekre rápotyogott a gyümölcsfák termése, amely - különböző foltokat hagyva rajta - elcsúfította a síremlékeket. Másrészt - mivel a temető nem volt körülkerítve - a gyerekek kövekkel és fadarabokkal verték le a diófák termését, így a sírokban is kárt tettek. Ezért aztán fokozatosan kivágták a gyümölcsfákat, majd később a sírok között nőtt fenyőfákat is. A fű kaszálását egy ideig úgy oldották meg, hogy kiadták valakinek, mivel a kaszálható terület akkor még nagyobb volt. Később társadalmi munka keretében tartották rendben, 1989 után azonban a községi hivatal által fizetett emberek végzik:

A temetőt ezelőt közmunkába tartotuk rendbe. Elmentünk egy nap, oszt amit lehetet megcsináltunk, de most már jóban rendbe van, mer már ere fizetet emberek vanak az emenvén [MNV = miestny národný výbor = helyi nemzeti bizottság], ők kaszálnak, meg ircsák a bokrokat is, most már jóban rendbe van tartva.

4.3. A ravatalozó

A temető nyugati oldalánál épült fel a községi ravatalozó, vagyis ahogyan a faluban nevezik, a halotasház, hulaház. Az épület Z-akció keretében épült, ami azt jelenti, hogy a munka nagy részét brigádmunka, azaz társadalmi munka keretében kellett elvégezni. A falu lakossága is bekapcsolódott tehát építésébe, azon-203