L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Temetkezési egyletek

Fehér házak egymás mellett sorban, minden házon kicsiny zöld zsalu Minden férfi elment onnan régen, az asszonyok csendben sfrnak ott,

Este mikor odafenn az égen kigyúlnak a fényes csillagok.

Özvegyasszony a kicsiny fiával kiül este a pitvar elé,

Ábrándatos áhftatos arccal néznek ketten fel az ég felé.

Édesanyám mongya meg azt nékem, hogy odafent vajon mi ragyog,

Mit jelentnek odafenn az égen azok a sok fényes csillagok?

Két szeméből sűrű könnyek jönnek, megszólal a gömöri anya:

Az ottan egy szakaszvezetőnek, a másik egy káplár csillaga.

Gallérjukra volt az rája varrva, ám de most már szegény mind halott,

Az angyalok felvitték az égbe, s ott ragyognak most a csillagok.

Az éneklőcsoport repertoárja egyes temetéseken aszerint is változott, hogy az elhunyt hozzátartozói kérték-e őket, hogy énekeljék el az elhunyt kedvenc nótáját, mint például a következő esetben:

A Szopko Eliska apjának [Szopko András, elhunyt 1983-ban. L.J.I. megj.] a temetésén az “Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki..." c nótát énekeltük, mer ez vót a kedvenc nótája.

A Fecskemadár temetéseken való szereplése nem volt egységes fogadtatású a faluban, voltak akiknek kimondottan tetszett, azonban olyanok is akadtak, akiknek nem.

195