L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
A Most van a nap lemenőben... kezdetű Dankő Pista-nóta átírt változatát az idősebbek és fiatalabbak temetésén is egyaránt énekelték. A következő változat egy kisgyerek temetésén hangzott el: Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe A napsugártól kérdezem, nem látta-e a gyermekem Azt feleli, látta, látta, egy mély sír magába zárta Úgy elzárta a világtól, mint rab madárt a párjától Kelj fel, kelj fel én gyermekem, sírba bezárt kicsi szentem Beteg az én szívem tája, nincs gyógyító levél rája Levél, levél, síró levél, vigyen szerte széjjel a szél Vigyen ki a temetőbe, most van a nap lemenőben. A következő nótát a Fecskemadár éneklő csoportot gyakran cimbalmon kísérő Gonosz Ferenc hozta a csoport részére: Száll az árva madár őszi fellegekbe Lila krizantínok nyílnak a kertekben Bánatos virágok de sok könnyet látnak, Mert nékem a szívem [eredetileg: az élet] jobban fáj, mint másnak. Voltak sokan akik engem is szerettek de talán még többen, akik elfeledtek Szememben csak az emlék könnye csillog Titeket siratlak lila krizantínok. A Fehér őszirózsa c. nóta átköltött változatát olyan személyek temetésén énekelték, akiket a korábban meghalt párja mellé temettek: Fehér őszirózsa, temetők virága Nincsen a földön senki, mint mi, olyan árva, Te is egy síron nyílsz halvány szép virágom, Neked is sírhalom az egész világod. Valaki itt nyugszik a temető kertben Vele van a szívem egy sírba temetve Meg ne zavard álmát, halkan borulj rája Fehér őszirózsa, temetők virága. A következő nótának több átírt változata is létezik. Az egyiket idősebbek temetésén énekelték. A következőt a hirtelen betegségben elhunyt Bagács Gyuláné, a Fecskemadár egykori tagjának temetésén (azért az ötvenhárom év, valamint a hirtelen betegség): Itt lesz az otthonom, a temető kertben Itt kapok egy csendes pici nyugvó helyet A sorsnak könyvébe így volt beleírva 192
