L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
temetni a polgári temetésekre, Koleszár Laci már nem. Járt Balázs is járt temetni, de az infarktot kapót. Az gyönyörűen tudót beszélni. Ő az OSP-n [Okresný stavebný podnik - Járási Építkezési Vállalat- L.J.I. megj.] dolgozol Valami vezető funkciója vöt otan, ROH elnök vagy mi lehetet. Meg járt ide Rudnára temetni Bukó is, vöt it egynéhányszor Berzétéröi. Ő az öreg szilicei papnak vöt a fia. 3.4. A Fecskemadár női éneklőcsoport A Fecskemadár éneklőcsoport 1972-ben alakult meg. Létrehozásának kezdeményezője a fentebb említett, kiváló szervezési készséggel megáldott Kerekes Jánosné volt. Temetésén, ahogy arról már volt szó, a Fecskemadár tagjai vitték ki a koporsóját az udvarról (7. kép) és a csoport nevében Rencsok Sándorné mondta a búcsúbeszédet. A csoport egyik tagja a következőképpen emlékszik a temetésre: A temetésre mink is rendesen fekete ruhába megyünk. Amikor Zsófika néni meghalt, vöt olyan puszpang galy fehér szalagosával megkötve a kabátunkon, oszt amikor engeték a sírba, levetük azt a bokrétát a kabátunkról oszt mind bedobtuk a sírba. Ő szervezte meg az éneklő csoportot, de őneki nem vót hangja. Azt monta, hogy és el se rontom, se helyre nem hozom. De ő igen szerete az énekeket. Az udvarból vitük ki a koporsót az útra, de oszt utána már emberek viték. A házból se mink hoztuk ki őt. Később is, amikor elhunyt valamelyik tag, a temetésen az éneklő csoport vezetője mindig külön búcsúztatta a csoport nevében. A csoport szakmai vezetője, a megalakulástól Rencsok Sándorné, a helyi szlovák oktatási nyelvű óvoda akkori igazgatónője lett. Az 1980-as években egy ideig az SZKP helyi szervezetének elnöki tisztségét is betöltötte, valamint a Csemadok helyi szervezetében is hosszú ideig volt vezetőségi tag. Az éneklő csoport repertoárját a temetésekre is ő állította és állítja össze a tagok segítségével. Általában csak helyben léptek fel, de olykor Rozsnyóra is elhívták őket egyegy polgári temetésre. A polgári temetéseken éveken keresztül általában négy éneket énekeltek. A ravatalozóban (korábban az udvaron) az éneklőcsoport kezdi a temetést énekkel, utána következik a szavalat, aztán búcsúztató, s befejezésül ismét ők énekelnek. Amikor a temetési menet kiért a sírhoz, az ő énekük után következett a beszéd a sírnál. A behantolás után is énekeltek mindaddig, amíg rá nem kerültek a koszorúk is a sírra. A Fecskemadár női éneklőcsoport repertoárjáról. Mivel a polgári temetéseken is szükség volt az énekekre, az egyháziakat valamivel helyettesíteni kellett, ezért a Fecskemadár különböző magyar nóták, nép- és műdalok átírt, sokszor az adott elhunyt személyére aktualizált változatainak előadásával szerepelt a szertartásokon. Ezek természetesen szomorú hangvételűek, elsősorban a halállal, az elmúlással kapcsolatosak. Az átírt nóták, énekek változatait az alábbi188
