L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
pen a testületet életre hívták. A kötet a legaprólékosabban kitér a polgári temetések szervezésére, az előkészítés minden mozzanatára: "...a végtisztesség kérdésében nyilvánul meg a tudományos világnézetnek a vallási ideológiával való konfrontációja, mert a lakosság nagy részénél épp e területen tartják magukat nagyon szívósan a vallási előítéletek. Az állampolgárok világnézeti nevelése szempontjából a polgári temetés ezért olyan rendkívüli jelentőségű, mert e területen a vallási hagyományok folyamatos leküzdésének eredményes eszközévé válhat.” (Mravík 1985, 124) A polgári temetések ideológiai, valamint érzelmi hatását a következőképpen fogalmazza meg: “...a mélységes szocialista humanizmust, a szocialista erkölcsöt, az együvé tartozást, a szocializmusban élő ember méltóságát és értékét kell kifejeznie. (...) Nyújtson biztonságérzetet, hogy az ember a legnehezebb pillanatban sincs magára hagyatva, mert a társadalomtólmindenkor kap támogatást. A polgári temetés eszmei és érzelmi hatása mindenekelőtt konkrét, tudományosan igaz és reális, mélyen erkölcsi és humánus tartalmában rejlik. Ebben különbözik az egyházi szertartások illuzórikus és misztikus voltától.” (Mravík 1985, 124) A temetés előkészületeivel kapcsolatban külön felhívja a figyelmet a vallási szimbólumok eltávolításának fontosságára a régebbi gyászszertartástermek- • ben, a gyászbeszéd részleteire, de még a terem megvilágításával kapcsolatban is tanácsokat ad: ’’Gondosan ügyelni kell a gyászbeszéd eszmei tisztaságára, hogy semmi módon ne keltsen idealista hangulatot, és ne váltsa ki az egyházi szertartások misztikus légkörét. (...) A régi szertartástermekből, melyekben régi berendezést még nem cserélték fel újjal, el kell távolítani az ember távozásához fűződő, vallási képzetek illúzióját keltő régi drapériák szokásos ’gyászpompáját’. A szertartásterem megvilágításában is óvakodnunk kell a vallási misztikum légkörének előidézésétől." (Mravík 1985, 125) A polgári temetések abban különböztek az egyháziaktól, hogy mentesítette a családot az anyagi kiadások nagy részétől és a szervezés feladatát is szinte teljesen levette vállukról. A szóban forgó kiadvány temetést taglaló részében ezt pontosan meg is fogalmazták a szerzők: “A Polgári Ügyek Testületé a temetkezési vállalat segítségével, az elhunyt munkaadójával és családjával közösen gondoskodik a szónokokról, a zenéről, énekkarról, díszőrségről, zászlóvivőkről, szavalóról, részvétnyilvánító ívről, koszorú- és ko-183 \
