L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Ez az összekapcsolás elgondolkodtató, mivel a húszéves fiú halálának nincs köze a bányához, s más fiatalemberek is elhunytak a faluban abban az időben. Kérdés tehát, hogy miért éppen az ö személyével hozták összefüggésbe. Ez azonban nyitott kérdés maradt, mivel egyetlen adatközlőm se tudott magyarázatot adni. A fiatalember egyébkén szívelégtelenségben hunyt el, mégpedig az erdőn, a Horka nevű részben. A kutya. A következő hiedelemmonda szintén egy elhunyt személyhez kapcsolódik. A falu elején - Rozsnyó irányából - vezet fel egy út azon a részen keresztül, ahol valamikor a cigányputrik álltak, erre jártak a bányászok a bányára. Ezen a környéken egyszer megfagyott valaki, s ezt követően később gyakran láttak ott a bányászok és mások is egy nagy fehér kutyát, amely egy darabig kísérte őket, majd eltűnt. It a cigányoknál is hogy valaki ecer meghalt, megfagyot. Mer még valamikor, amikor még Kis Béla bácsi élt, ő beszélte nekünk, amikor még kisjányok vétünk. Beszélte, hogy gyötek a bányáról és hogy ara gyötek le, amere gyét le az erdőről az út. És hogy it a cigányoknál megjelent nekik egy nagy fehér kutya. Ahogy kezdődik a cigányoknál az út. És hogy adig kísérte őket, amíg a kert tart, oszt hogy ot eltűnt. Oszt én halotam, hogy ot megfagyot valaki, valami kódus vagy mi, oszt azt monták, hogy a kutya biztos anak a szeleme. Török-kút. A falu fölött északon magasló Ivágyó hegy északi oldalán a hegytető közelében van egy forrás, amelyet Török-kútnak neveznek a helybeliek. A faluban kétféleképpen is magyarázzák az elnevezést. A többség úgy hallotta, hogy a törökök az Ivágyón és környékén tanyáztak, s abban az időben ott nagy harcok folytak. Az elesett törököket azon a helyen temették el, ahol most a Törökkút található. Idősebb adatközlőim úgy hallották szüleiktől - s néhányan ők maguk is állítják -, hogy a kút környékén régeben rendesen lehetett látni a sírokat, meg azt is monták az öregek, hogy még régeben valami kórhat fejfák is vótak valamelyiken. A törökén az Ivágyón tanyáztak, ot is temetkeztek el, ot, ahol a török kút van. Azér is török kút a neve. Rendesen berendezhetek ot, az erdőn lehet is látni azt, hogy még ültetek is ot, ezen a másik ódalon, ami a falu fele van. Az erdőn rendesen lehet látni még a helyeket, mer ot ki vót rónitva azokon a részeken a főd. Az erdőkerülő, Goritko is monta nekem régeben, mikor beszélgetünk ecer, hogy még mindig vanak olyan helyek, ahol a főgyük vót a törököknek, ahova ültetek is valamikor. Úgy beszélték, hogy soká éltek ot, mer hogy ot nem tuták őket úgy megtámadni, ők onan jól beláták a környéket. A faluban a fentihez hasonlóan más idős adatközlők is meggyőződéssel állítják, hogy az említett helyen egykor valóban a törökök temetkeztek, s talaj ott azért annyira hepehupás, mert a sírok még nem süllyedtek be teljesen. A falubeliek kisebbik hányada úgy tudja, hogy a kutyafejű tatárok harcoltak az Ivágyón valamikor és az ott elesetteket temették el ezen a helyen. 175
