L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Én nem is akartam senkinek mondani, mer ültem a rekaméron, oszt sarkig kinyílt az ajtó, oszt gyöt Katóka, aba a szép kosztümjébe. De az egész mindenség ki vót világítva. Ki is mentem, hogy mi van, égnek a vilányok, hogy olyan világoság van? Hát ahogy kimentem, látom, hogy ő ált otan, oszt körülöte vót az a nagy világoság. Én kiabáltam, hogy Katókám, aranyos Katókám gyere ide! De ö nem szólt sémit, oszt ecer csak eltűnt. De semilyen menést nem halotam, hogy kiment vóna, csak eltűnt, egy szót se szólt. Amikor... bácsi meghalt, a felesége beszélte, hogy álandóan ropogot a szekrény. Megnézték a szekrényt, oszt tanáltak egy üveg pájinkát. Oszt amikor kiveték a pájinkát, utána a recsegés megszűnt. Amikor... [az adatközlő lánya, akinek a férje hunyt el- L.J.I. megj.] felkelt, mindig megkérdeztem tőié, hogy hogy mit álmotal? Oszt ecer monta, hogy sokszor álmodot vele, de nem jelent meg neki. De sokszor érezte, mintha ot let vóna melete. Monta is hogy ha it vagy, akor adj valamilyen jelet. Oszt hogy álítóiag kopogot is neki. Hogy oszt ez igaz vót, vagy csak képzelte, azt nem tudom, de így mesélte. ❖ Az egyik koiéganó'm mesélte, hogy minden écaka halota, hogy járt haza a férje, oszt ő kiment a temetőbe oszt megbeszélte vele, hogy ha már meghalt, akor nyugogyon, ne járjon visza, hagyon a családnak békét. Oszt azután már nem járt visza. ❖ Nagyapának meghalt valaki Kőrösbe, oszt nagymama ara ébredt fel, hogy nagyapa ül az ágyba oszt csak jajgat, hogy: jaj, jaj.... Jajgatot. Ő ült az ágyba, de nem mert komunikálni, nagymama hiába kérdezte, hogy mi baja, mer valaki a nagyújával játszót a iábán, csavargata, vagy mit csinált. Hogy a testvére halt meg akor. Azal a testvérével nem vót valami jó viszonyba. Anyukám is láta apukámat, meg hogy a spajzba vót, meg hogy mintha meghúzta vóna a szoknyáját. ... nézte egyedül a tévét, én már alutam. Azt mongya, az előszobaajtó rendesen csukódot és halota a lépteket befele a szobába. Oszt utána ugyanúgy ki, meg az ajtó is megint csukódot. ❖ Én már töbször halotam, hogy amikor meghalt valaki a családból, hogy végigment a szobán az ablakig. Amikor anyukám meghalt, eltemetük, rá vagy harmadnapra vót ez. Tudom, ébren vótam, a fél ódalam tisztára el vót nyomva, de megmozdulni meg megszólalni nem tutam. Oszt amikor ez elmúlt, a léptek elmentek az ablakhoz, én meggyútotam a vilanyt, akor már tutam szólni, meg mozdulni is. Az anyósom emiegete mindig, hogy az ő anyának meghalt anya, apja, neki már senkije se vót, csak a mostohaapja. Mikor nagylány vót, akor nem gyútotak min-157
