L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
lötti régi temetőben a hatvanas évek elején néhány helyen még égettek gyertyát a besüppedt sírokon, annak ellenére, hogy ekkor már ezek zöme teljesen jeltelen volt. Az említett időben valószínűleg még éltek azok a hozzátartozók, akik pontosan emlékeztek, hol nyugodtak rokonaik. A második világháború idején a református templomkertben eltemetett négy német katona sírjára is szoktak gyertyát tenni a falusiak. Akik a temetőre menvén elhaladtak a református templom mellett, többen is bementek a sírokhoz. A felekezeti hovatartozás itt sem játszott szerepet. Annak ellenére, hogy 1993- ban elszállították a katonák földi maradványait egy közös sírba, mégis akad olyan, aki még ma is gyújt gyertyát az egykori sírok helyén. Az utóbbi két évtizedben vált gyakorlattá, hogy mindenszentek alkalmával a helyi ravatalozóból összeállítást közvetítenek a hangszórón keresztül abban az időben, amikor az emberek a temetőn tartózkodnak. Ezt egykor a helyi nemzeti bizottság mellett működő Polgári Ügyek Testületének tagjai állították össze. Az összeállításban egy általános szöveg hangzott el a halottak napjával kapcsolatosan, majd versek és szomorú zene következett. Ezt a hagyományt az 1989-es rendszerváltást követően is folytatták, az utóbbi néhány évben maga a polgármester szól a lakossághoz. Az első és második világháború idején mindenszentek alkalmával különféle központi állami és egyházi rendeleteket hoztak a sírok kivilágítását illetően, amelyeket a helyi sajtóban is közreadtak: “A sírok kivilágítása. A halottak napján, illetőleg Mindenszentek estéjén a kegyelet és a szeretetteljes megemlékezés érzelmeivel szokta népünk a sírokat kivilágítani. E szép régi szokás megtartása elé is sok-sok akadályt gördítenek a mai rendkívüli viszonyok, amelyek azt tanácsolják, hogy a sírok kivilágítása ez évben csak a legszerényebb formában tartassák meg. Erre vonatkozólag a megyés főpásztor legutóbb megjelent körlevelében a következő figyelmeztetéssel fordult az egyházmegye papságához: Minthogy továbbá Mindenszentek és halottak napja a síroknak szokásos kivilágítása révén az e célra szolgáló anyagoknak nagyobb mértékben való felhasználását vonja maga után, egyben arra is figyelmeztetem ntdő lelkészkedő papságomat, hogy az erre legalkalmasabbnak mutatkozó módon, tehát a szószékről adandó felvilágosítással, amelynek keretében a halott iránt való kegyeletes megemlékezések sokkal keresztényibb módját, az imádságnak és a szentmise hallgatásának eszközét szorgalmazni módjuk legyen, igyekezzenek odahatni, hogy a sírok kivilágítása a már említett hazafias szent célra való tekintettel ez alkalommal lehetőleg mellőztessék, vagy legalább is nagy mértékben megszoríttassék. Célszerű lesz egyidejűleg a hívek tudomására hozni azt is, hogy az oltárokon alkalmazott gyertyák mennyiségének redukálását ugyanezen hazafias cél érdekében rendelte el főhatóságom.” (Sajó-Vidék, 1916. 10. 26., 2.) "MINDENSZENTEK NAPJÁN a határátlépések tekintetében ezen éven is fennállnak - ugyanazok a rendelkezések, mint az elmúlt esztendőkben. Csak igen indokolt esetben ad ki a hatóság határátlépést. - A temetőkben a sírokat kivilágítani tilos. A temetőkben csak este 5 óráig szabad tartózkodni. - Esetleges légiriadó 149
