Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
Az 5. táblázat Kisgéres birtokos és birtoktalan népességéről közöl adatokat. (Persze nem különíthetők el élesen ezek a kategóriák, mivel a néhány holdas gazdák életkörülményei nem különböztek a birtoktalanokétól, másrészt az előbbieknek is napszámosmunkát kellett vállalniuk, mert a törpeparcellák önálló megélhetést nem biztosíthattak. Erre utal a 10 hold alatti „kisbirtokos, napszámos" kategória. Nem alakult ki tehát a birtokos parasztság és a mezőgazdasági bérmunkásság között átmenet - ami az egész magyar paraszti társadalom fejlődésének, polgárosodásának egyik feltétele, illetve felgyorsítója lehetett volna -, mivel az utóbbiak számára is a fő cél akár csak egy-két hold föld szerzése s az ezen való gazdálkodás volt. Ez természetesen az egyéb, mezőgazdaságon kívüli munkalehetőségek szinte teljes hiányával is összefüggött.) A századfordulón a birtokból élők száma (172 fő) már alig múlta felül a birtoktalanokét (a tisztviselőkét, a cselédekét és a napszámosokét), a mezőgazdasági kereső népesség kb. 58%-át alkotva.19 Tehát a dualizmus évtizedeiben (s ezt az 1869-es összeírás adatai jelzik, bár a pontos összevetésre ezúttal sincs lehetőség20) felgyorsult — az egykori zsellérbirtokok és az egy-két holdas, életképtelen törpeparcellák kisajátítása révén - a kisgéresi parasztság differenciálódása (ami természetesen rendkívül szűk keretek között zajlott, hiszen a birtokosok jelentős része továbbra is 10 hold alatti földterülettel rendelkezett). Ez a folyamat 1910-ig folytatódott, mivel a birtokból élők száma alig, míg a napszámosoké intenzívebben emelkedett, ami szorosan összefüggött a másik, ezzel párhuzamosan zajló tendenciával: a birtokok végletessé váló felaprózódásával, ami az érvényben lévő öröklési rend (a család valamennyi tagja örökölt), illetve az újonnan művelés alá fogható és felosztható területek megszűnéséből következett.21 (A birtokaprózódás jele, hogy 1900 és 1910 között a 10 hold feletti birtokosok száma csökkent, míg az ez alattiaké növekedett.) S végül a jelzett folyamatokat támasztja alá a részes földművesek viszonylagosan magas száma (1900-ban ezek mellékfoglalkozásúaknak minősültek, s csak az 1910-es népszámlálásban kerültek a főfoglalkozásúak közé), hiszen egyre több falusi gazda kényszerült, előre meghatározott terményrészért, nagyobb gazdaságokban, mindenekelőtt a jászóvári premontrei kanonokrend és a helyi református egyház birtokán is dolgozni (pl. a munkaigényes burgonya feles vagy harmados 19 A továbbiakban is a keresőket tekintjük, a segítő családtagok nélkül. 20 Lásd Tamás Edit e kötetbeli tanulmányát: 4. táblázat. (Az összeírás földműves és napszámos kategóriájában szereplő nők jelentős része eltartott volt.) 21 Ismét utalnunk kell e kategóriák statisztikákban jelentkező pontatlanságaira, mivel ugyanazok a személyek (főként a nők) az egyes népszámlálásokban hol eltartottnak, hol segítő családtagnak, hol pedig mezőgazdasági napszámosnak minősültek (ily módon minden bizonnyal összefüggés lehet a segítő családtagok számának növekedése és az eltartottak csökkenése között); másrészt az 5 holdnál nagyobb birtokkal rendelkezők és mezőgazdasági napszámosmunkát is végzők 1900-ban a napszámosok, 1910-ben viszont a kisbirtokosok között szerepeltek. (Ezek száma azonban - országos viszonylatban is - elhanyagolható volt.) A vázolt tendenciákról átfogóan, számos példát bemutatva Orosz I.: A differenciálódás és kisajátítás. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk.: Szabó I. Bp. 1972. II. k. 9-145. 98
