Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Tamás Edit: Kisgéres népességének történeti statisztikája (XVIII - XX. sz.)

Kisgéres többi lakójának is sok szenvedés jutott osztályrészül. A frontszolgálat, a nélkülözések évei után a „felszabadulás" pillanatában, 1944 decemberében elhurcolták a falu férfilakosságát. Három napra „malenkij roboť-ra, melyből évek lettek, és sokan nem tértek haza, fogolyként a Szovjetunióba vitték őket. A túlélők máig mesélik elhurcolásuk történetét. „1944. december 3-án kidobolták, hogy minden férfi jelentkezzen a bírónál." Több mint 120 embert vittek el ekkor. Királyhelmec, Ungvár, Szolyva jelzi útjukat:

„Szolyvának lágere szürkére meszelve,

Kilencezer magyar fogoly van bele kerítve.

Ott töltik napjaikat nagy szomorúságban,

Én istenem, mikor adod vissza szabadságom.

Reggel még nem virrad, még csak három óra, zavarják a magyar fogolyt a sorakozóra.

Fekete a kenyér, de az is oly kevés Én Istenem, a mi sorsunk Miért oly nagy szenvedés... "

Pár nappal később (december 12-én) újra összeszedték a még itthon maradt férfilakosságot. Szambor, Garlovka, Janeklov sokuk számára életük utolsó állomása lett. Vittek kényszermunkára embereket Csehországba is. A lakosságcsere viszont nem érintette a települést, mindössze 1 család települt át Magyarországra. A népesség ilyen nagyarányú pusztulását a falu lakossága a 60-as évekre heverte ki. Ekkor, 1965-ben 1470 lakosa volt a településnek. Azóta folyamatosan, gyorsuló ütemben csökken a település lélekszáma (1970-ben 1444). Oka általánosan ismert. Kisebbek lettek a családok, alacsony a természetes szaporodás, elöregedett a lakosság. Nincs munkalehetőség, az utóbbi években megjelent a munkanélküliség, ingázni kell. A fiatalok szakmát, diplomát szerezve máshol helyezkednek el. Nagy az elvándorlás.

Közel 300 esztendő népességfejlődését tekintettem át. Láttuk ennek a közepes lélekszámú bodrogközi településnek XVIII—XIX. századi jelentős népességfejlődését, a XX. században bekövetkező nagy népességpusztulásokat, az elmúlt fél évszázad folyamatosan csökkenő népességét. Eközben a település megőrizte magyar református közösségét, és várja a reményei szerint jobb sorsot hozó XXI. századot.

87